Apollonius

’ApollwnioV. – 1. Rhodius, o ’RodioV, Alexandriából származott epikus költő és grammatikus, ki melléknevét onnan kapta, hogy élete vége felé Rhodus szigetén tartózkodott s ott is halt meg, bizonytalan, hogy mikor. Született 283 táján. Tanítványa volt Callimachusnak, kivel összetűzött, mert költeményében, négy énekből álló Argonauticájában (kiadta először Laskaris, Firenze 1496, utoljára Merkel R., Lipcse 1854), a Callimachus verselési elveit nem alkalmazta. Alexandriában így aztán nem volt többé maradása s Rhodus szigetére költözött, hol eposát átdolgozta, mely ebben az alakjában jutott reánk, bár a scholionok (melyeknek legjobb recensióját a Mediceo-Laurentianus XXXII, 9 alapján utoljára kiadta Keil, Lipcse 1854) az első fogalmazásból is őriztek meg verssorokat. Magának a költeménynek előadása száraz, helylyel-közzel verses útleirássá laposodik; Iason, az Argonauták főhősének jellemzése gyönge, viszont Medea lelki gyötrelmei finoman vannak ecsetelve. A költeményt a Kr. utáni évszáazdokban sokan magyarázták, sőt a rómaiaknál Varro Atacinus latinra fordította, Valerius Flaccus utánozta. Magyarra fordította nálunk Szabó István, Aranygyapjas vitézek czímen (Budapest, 1877). Irt még A. Rhodius városok alapításáról eposokat s epigrammákat is, amazokból csekély töredékek, emezekből csak egy epigramma jutott ránk. Hogy az alexandriai könyvtár főnöke lett volna, ujabban tagadják. – Irodalom. Linde, De diversis recensionibus A. Rhodii Argonauticon. Hannovera 1885; Michaelis, De A. Rhodi, fragmentis. Halle, 1875; Rzach, Grammatische Studien zu A. Rhodius. Bécs, 1878. – 2. Pergaeus, o PergaioV, mint mellékneve mutatja, a pamphyliai Perga (Pergh) városából; alexandriai mathematikus, ki körülbelül 265–190 között élt Kr. e. Főmunkája a 8 könyvben írt Kwnica stoiceia (= kúpelemek; kiadta görögül először Halley, Oxford 1710, utoljára Heiberg többi munkáival, Lipcse 1890, 1893, és egymagában Heath, Cambridge 1896), melynek csak 1–4. könyve maradt ránk eredetiben, 5–7. könyve arab fordításban. Benne a kúpszeletek elméletét adja s az ellipsis, parabola és hyperbola terminusokat először használja. Elméletéért a megaV geometrhV melléknevet kapta. Főmunkáján kívül – töredékektől és egy kivonattól eltekintve – ránk maradt még egy arab fordításban peri logou apotomhV (de sectione rationis) cz. két könyvben írt műve. – Irodalom. Főmunka. Zeuthen, Die Lehre von den Kegelschnitten im Alterthum. Kopenhága, 1886. – 3. A cappadociai Tyanából való s Nero és Domitianus császárok uralkodása idejében Rómában élt bölcselkedő új pythagoreus. Életét nyolcz könyvben (ta eV ton Tuanea ’Apollwnion) megírta az ifjabb Philostratus, regényszerű tárgyalásmódban, csodatevő bölcsésznek mutatva be hősét, kinek Suidas teletai h peri Jusiwn, diaJhkh, crhsmoi, PuJagorou bioV és epistolai czímű munkáit említi. Utóbbiak részben ránk is maradtak (kiadta Hercher az Epistologr. Graeci 110–130. l. Páris 1873), bár vannak, kik hitelességöket kétségbevonják. Mint philosophus A. azt vallotta, hogy két magikus bölcseség van; egy alacsonyabbrendü bűvésztudomány s egy magasabb theikus bölcsesség. Legmagasabb helyet foglalt el vallásrendszerében ’HlioV, mint legfelsőbb, legtisztább lényegű istenség. Állítólagos csodatételei hírt szereztek nevének s a pogány írók Krisztus urunkkal állították párhuzamba. – Irodalom. Chassang, A. de T. (Páris 1862); Chr. Baur, A. von T. und Christus (Drei Abbandlungen. Lipcse 1876, 1–227. l.). – 4. A cariai Alabandából való rhetor, melléknevén o malakoV, kit Strabo emílt (XIV. 655, 660 és 661). Az I. évszázadban élt Kr. e. – 5. Az előbbinek földije, o tou MolwnoV vagy röviden o Molwn, Menecles tanítványa, miként az előbbi, rhetor, kit 81-ben Kr. e. Cicero is hallgatott (Brut. 89, 312) Rómában, hol amaz mint követ időzött, majd 78-ban Rhodus szigetén. Itt Caesar is hallgatta. Plut. Caes. 3. Sueton. Caesar 4. Strabo említi egy beszédjét, kata Kauniwn, egy cariai nép ellen, mely a rhodusiaktól elpártolt; ügyes törvényszéki szónok volt. Említik egy kata jilosojwn cz. iratát is. – 6. Sophista, Alenxandriából való s Augustus császár korában (mások szerint 100 körül Kr. u.) élt görög grammatikus, egy homerikus glosszák szótárának (LexeiV ’Omhrikai kata stoiceion: kiadta először Villoison, Páris 1773, utoljára Bekker, Berlin 1833) a szerzője. – Irodalom. Leyde, De A. S. lexico Homerico. Lipcse 1855. – 7. ’O DuskoloV, Hadrianus és Antoninus Pius császárok uralkodása idején élt alexandriai grammatikus, Mnesitheus fia, «D. melléknevét – irják – vagy azért kapta, mert kifejezése módjában nehézkes, vagy mert mogorva volt, vagy mert rhetorikai gyakorlatok alkalmával nehezen megfejthető feladatokat adott fel.» De más nézet azt vallja, hogy kutatásai komoly iránya miatt kapta. Állítólag oly szegény volt, hogy munkáit cserepekre írta. Munkássága ngy terjedelmű volt. Megvalósította grammatikai rendszerével a cratetusok tanát, hogy a grammatika nem tisztán empirikus tudomány, hanem tecnh. Ezért TecnikoV is a melléklete. Irataiból ránk jutottak: 1) Peri antwnumiaV (De pronomine; kiadta Bekker a Wolf és Buttmenn Msueuma I, 2, 261 skk. II. 1811 s külön, Berlin 1813); 2) Peri epirrhmatwn (De adverbb., kiadta Bekker az Anecdota Graeca II, 527–626. II. 1816); 3) Peri sundesmwn (De conjunctionibus; kiadva u. o. 470–526, II.) és 4) Peri suntaxwV, twn tou logou merwn (De verborum structura, négy könyvben; edit. pr. Aldusnál Velencze 1495; utoljára kiadta Bekker, Berlin 1817). Az első három ki van adva Schneider R.-tól, Lipcse 1878. – Irodalom. G. Frohne, Observv. in A. d. syntaxin. Bonn. 1844. – 8. A cariai Myndusból való csillagász, kit Seneca (Naturr. Quaestt. VII, 4, 1) peritissimus inspiciendorum nataliumnak nevez; a bolygókról írt.