Proscriptio

kiírás s avval elitélés halálra és vagyonvesztésre. A korláttalan párthatalom gyakorolta ezt a súlyos, sőt kegyetlen büntetésnemet a rá nézve veszedelmes, tehát a gazdag és befolyásos emberek kiritására vagy elnémítására. Sulla 82-ben 40 senatort s 1000 lovagot öletett így meg vagy tett földönfutóvá. A 2. triumviratus tagjai, Antonius, Octavianus és Lepidus, körülbelül másfélszáz senatort s számos másodrendű tekintélyes polgárt tettek el így útjukból. A p.-t egy edictumszerű kiáltvány alakjában tették közzé (novi generis edictum, Flor. 3, 21), a mely az elitéltek nevét is tartalmazta, külön-külön rovatban a senatorokét és lovagokét. A proscribált a közzététel perczétől kezdve földönfutóvá lett; bárki megölhette, sőt a félelmesebb személyek fölkutatására s kivégzésére üldözőket küldtek ki. A lex Cornelia de proscriptione (Kr. e. 82) vagyonvesztést (bonorum publicatio) mondott ki a proscribáltakra, sőt ki is zárta a fiaikat és unokáikat a jus honorumból. A fölbérelt üldözők megöltek számos olyan polgárt is, a kik nem voltak poscribálva; az ilyenek nevét mintegy a gyilkoság törvényesítése végett utólagosan vezették rá a jegyzékre. Sulla proscribáltjainak gyermekeit Julius Caesar helyezte vissza elvesztett jogaikba (lex Antonia de proscriptorum liberis, Kr. e. 49). Vell. 2, 28. 43. A 2. triumviratus proscriptiójának legtekintélyesebb áldozata Cicero volt, a kinek meggyilkolása általános részvétet és megdöbbenést keltett.