Provincia

1. A korlátlan imperium, melylyel a római király rendelkezett, elvben megillette a consulokat és praetorokat is, de a gyakorlatban mégis meg kellett állapítani mindegyik részére a hatáskört, a melynek neve provincia volt (pld. provincia urbana és provincia peregrina). — 2. Hasonlókép korlátolni kellett területileg annak a hatalmát is, kit valamely tengerentúli helytartósággal megbíztak. Innen aztán concret értelemben provincia volt a neve minden oly Italián túl fekvő meghódított országnak, melyet Romából egy imperiumra jogosított tisztviselő által kormányoztak. A provincialis föld még abban is különbözött Italiától, hogy adóköteles volt, mert mint praedium populi Romani csak az alattvalók hasznonélvezetében lehetett. A provinciák berendezése nem történt ugyanazon kaptafa szerint. A köztársaság korában a győztes hadvezér a senatus kiküldött 10 tagú bizottságával egyetértve állapította meg az alaotörvényt (lex provinciae), mely a tartomány viszonyait (a közigazgatási kerületek beosztását, a városok közjogi állását) rendezte. Az első két római tartomány, Sicilia és Sardinia kormányzására 227 óta két külön praetort választottak Romában. Hosszú ideig a praetorok voltak a helytartók, míg Sulla akkép nem intézkedett, hogy a praetorok hivatalos évüket Romában tartoznak tölteni s csak azután mehettek pro praetore czímmel a tartományokba. Minden helytartó a teljes imperium birtokában volt (hadvezéri és bírói joggal), de 122 óta az oly tartományokat, hol háború folyt s így katonaságra volt szükség, csak consulok kaphatták pro consule czimmel. Ez a különbség a consularis és praetori tartományok között még azután is fennállott, miután az előkelőbb pro consule czím kiszorította a pro praetore czímet, úgy hogy a köztársaság végén a proconsul egyértelmű volt a helytartóval. Kezdetben a senatus esetről-esetre állapította meg, hogy mely tartomány legyen consularis s melyik praetori. Később ez feleslegessé vált, a midőn egyszer s mindenkorra kimondták, hogy csak Asia és Africa consularis tarotmányok. Dio 53, 14. Hogy a volt consulok, illetve volt praetorok közül ki melyik tartományba megy, azt a sors döntötte el. A proconsulnak minden tartományban több legatus (rendesen három) és a quaestor segédkezett s ezek egyike helyettesítette is távollétében. A quaestor kezelte a pénztárt, de az adókat a censorok bérbe adták; mindazonáltal találtak a helytartók módot a meggazdagodásra. Zsarolásaik ellen az alattvalókat a lex repetundarum lett volna hivatva megvédeni. Kr. e. 27-ben Augustus és a senatus egymás között felosztották a tartományokat; Augustus azokat választotta magának, melyekben akármely okból hadseregre volt szükség, miáltal az egész haderő feltétlen ura lett. Ezen császári tartományok kormányzása is fentartatott ugyan a senatori rend számára, de a császár kezében összpontosulván minden hatalom provinciái fölött, ő mellette mint proconsul mellett a helytartók csak pro praetore lehettek. Tulajdonképen császári megbizottak (legati Augusti, legati Caesaris pro praetore consulari potestate) voltak, kiket a császár nevezett ki, s addig maradtak a tartomány élén, míg a császárnak tetszett. A pénzügyhöz, az adók behajtásához nem volt semmi közük, azzal a császár külön lovagrendű procuratorokat bízott meg, kik mellesleg informálni tartoztak a császárt a helytartók magaviseletéről, hogy az alattvalók kiszipolyozására ne legyen semmi ürügy, a helytartók évi fizetést húztak. Általában a császárok komolyan törődtek a tartomány jólétével. Azokban a tartományokban, hol egy legio volt, praetori rangú helytartókat találunk, míg a consularis helytartók provinciáiban egynél több legio tartózkodott. A kivetett adók elosztása, behajtása és beszolgáltatása a községek dolga volt. A törvénykezés érdekében a községek kerületeket (conventus) alkottak s a helytartó minden egyes kerület székhelyén tartozott megjelenni, hogy igazságot szolgáltasson. A községek kiküldötteiből (legati) évenként egyszer összelő tartományi gyülésnek (concilium, commune) joga volt panaszt emelni a császárnál a helytartó ellen. Főkép azonban a császári cultus képezte az összejövetel czélját. Egészen kivételes volt Aegyptus helyzete, azt Augustus mint magánvagyonát lovagrendű praefectussal igazgatta. Hasonlókép lovagrendű procurator állott egyideig Noricum élén. A 3. század közepétől a helytartóság megszünik a senatori rend kiváltsága lenni s egyidejüleg elválasztották a katonai hatalmat a polgáritól, amazt kapta a dux, emezt a praeses.

A római tartományok jegyzéke: Császári provinciák - Senatusi provinciák