Appianus

’AppianoV, született Alexandriában a Kr. u. második század közepén. Rómában élt mint advocatus fisci, s később Fronto közbenjárására procurator Augusti lett, nem tudni biztosan, hogy Egyptomban-e vagy egyebütt. Művét, melynek czíme ’Rwmaika, 160 körül írta, 24 könyvben. Eredeti s önálló e munka szerkezete, a mennyiben nem időrendbeli a felosztása, hanem ethnographiai, vagyis a római birodalom egyes népeinek külön történetét foglalja magában. Teljesen megmaradt a VI. könyv, ’Ibhrikh, a VII, ’Annibaikh, a VIII. ’Aibukh, a XI. Suriakh, a XII. MiJridateioV, a IX. második fele ’Illurikh, a XIII–XVII. ’Emjulia (polgárháborúk története). Töredékek a II–V: s egy nagyobb a IX. könyv első feléből (Makedonikh czímen). A. nemcsak nem önálló, de nem is pontos s lelkiismeretes író. Legnehezebb s legérdekesebb kérdés forrásainak a kikutatása. – Irodalom: Legjobb kiadások: Mendelssohn I. II. (Lips. 1879. 1881.), Schweighäuser (3. köt. Lips. 1785). Arnold, Quaest, defontibus App. specimen, Diss. Königsb. 1882. Busolt, quellenkrit. Beitr. Jahrb. f. Phil. 141. kötet. Egyéb irodalmat l. Vogel, Quastt. Plutarcheae, Diss. Marb. 1889.