Pugil

pukthV, pugmacoV, a m. ökölharczos, a ki öklével (pugnus, pux) viaskodott. A pugilatio (pugmh) néven említett ökölviadal az átmenetet képezte a játszó agonistika és a véres fegyveres harcz között. A férfias küzdelemnek egyik ősrégi neme volt ez a görögöknél épúgy mint a rómaiaknál és etruscusoknál. Hogy az ökölcsapásnak nagyobb erőt adjanak, az alsó kart és az öklöt vastag szíjjal kötözték körül (imanteV), melyekhez későbben ónt vagy vasat erősitettek. Lásd. még Caestus alatt.