Apsines

’AyinhV, Gadarából, Maximinus alatt (3. század Kr. u.) rhetor és consul Athenaeben. Munkái kettő kivételével elvesztek. Az egyik: tecnh rhtorikh peri prooimiou, melynek egy része azonban, mint Ruhnken észrevette, és Spengel L. és Finckh bebizonyította, Longinus tecnh-jéből való közbetétel. A másik: peri twn eschmatismenwn problhmatwn. – Irodalom: Kiadások: Ed. princeps. Rhett. Graeci apud Aldum (1508, II, 682–726). Bake, A. et Longini rhetorica (Oxon. 1849). Walz (IX. 467–542), Spengel (I. 329–424). V. ö. Vita Ruhnkenii ed. Bergman (Lugd. Bat. 1824. p. 169). Finckh Walznál, IX. 772. Spengel, Münchn. gel. Anz. 1837. 139. l. Ségnier, Dissert, sur le fragment de Longin contenu dans la rhétorique d’Apsine (Paris 1838). Hammer, de A. rhetore (Günzburgi Progr. 1876).