Rea Silvia

(Rea, «a ki fogadalmat tett», helyesebb mint Rhea), máskép Ilia is, Romulus és Remus anyja. Liv. 1, 3 skk. Plut. Romul. 3. Just. 43. 2. A régi hagyomány szerint, mely Roma épitését minél közelebb vitte Aeneashoz és a trojaiak bevándorlásához, Ilia Neviusnál és Enniusnál Aeneas leánya (Serv. Aen. 1, 277. 6, 778), és ép így a régebbi római annalesek írói Roma alapítóit Aeneas fiainak vagy unokáinak nevezték. Mivel azonban főforrásuk, a pontifexek annalesei, arra kényszerítették őket, hogy a város alapítását későbbi időre helyezzék, úgy segítettek magukon, hogy az első alapítástól megkülönböztettek egy másodikat, és az első Romulus és Remus mellett föltételeztek egy hasonnevű, de ifjabb testvérpárt Dion. 1, 73. Ezáltal az első és második alapítás közé egy sor albai király került és így az ifjabb alapítók (kiket később már nem különböztettek meg a régibbektől) most már unokái Numitor albai királynak, kinek leánya Rea Silvia. Midőn aztán Numitort saját testvére Amulius trónjáról letaszította, a hagyomány szerint úgy akart róla tenni, hogy a számüzött király leánya gyermektelen maradjon, hogy Rea Silviát Vesta szűzzé tette és ezáltal örök szűzességre kötelezte. Ámde Rea Silvia, a kit Mars isten szerelmére méltatott, ennek folytán Romulusnak és Remusnak anyja lett, Amulius ezért börtönbe vetette, mások szerint megölette. A költői hagyomány ezt a mondát hol kiékesítette, hol erősen realistikus vonásokkal színezte ki. Ovidius (fast. 3, 23) szerint Mars isten álmában árnyékolja be a Vesta szűzet. Ugyancsak költők szerint a Tiberisbe dobták Rea Silviát; vagy pedig ő maga ugrott kétségbeesésében a folyóba. Ov. am. 3, 6, 80. Csakhogy akkor a folyó istenének karjai fogadták, a kinek felesége lett, és mint ilyen félisteni tiszteletnek örvendett. L. Ritter, das Alter der Stadt Rom nach Berechnung des Ennius, Rheinisches Museum, új folyam 2, 486. Klausen, Aeneas und die Penaten 2, 589 skk.