Repetundarum

(sc. rerum) crimen, azon vétség, melyet valamely tisztviselő római alattvalók vagy szövetségesek zsarolásával követett el. Daczára annak, hogy a lex Porcia de sumptu provinciali (195 Kr. e.) meghatározta a helytartók illetékeit, számos panasz merült föl zsarolás miatt. A felek visszatérítését követelő (res repetere) panaszukkal a senatushoz fordultak, s az vagy maga vezette a vizsgálatot, vagy kiadta egy bizottságnak. Az ilyen rendkívüli quaestiókat, minthogy gyakran volt rájuk szükség, állandósította a lex Calpurnia (149 Kr. e.), a mely megszabta a helytartók és segédeik kötelességeit, megtiltotta nekik az adás-vevést, meghatározta a peres eljárást (senatus és legis actio sacramento) s a büntetést. Cic. off. 2, 21. Cluent. 53. Részletesebben intézkedett a zsarolásról s általában tisztviselői visszaélések felől a lex Julia (126 Kr. e.), a lex Acilia (122 Kr. e.) és a lex Servilia (111 Kr. e.). A polgárháborúk után mindazonáltal mind nyomasztóbbá vált a provincialisok helyzete, úgy hogy Sulla mint dictator szükségesnek látta az előbbi rep. törvények fölujítását s szigorítását (l. lex Calpurnia rep.). A lex Julia (59 Kr. e.) 100 fejezetben részletesen fölsorolta a hivatalos hatalommal való visszaéléseket, különösen a zsarolás fajait és szigorú büntetéseket szabott ki (Cic. Vat. 12: asperrima. Sest. 64: optima, Pis. 37: justissima). A császárkor r. név alá veszi a hivatalos hatalommal való visszaélés minden faját. Közönséges büntetése a zsarolt pénznek vagy dolgoknak négyszeres értékben való visszatérítése; de az infamia bizonyos nemeivel is sujtották a zsaroló vagy hatalmával visszaélő tisztviselőt, nevezetesen elzárták előle a hivatalokat, kirekesztették a senatusból, tanuságát el nem fogadták vagy száműzték.