Restitutio

(in integrum restitutio), előbbi állapotába való visszahelyezése olyannak, a kit a nép száműzött, a censor megrovással sujtott vagy a biróság elitélt. A kegyelmezés jogát már a köztársaság kedzetétől fogva a nép gyakorolta; föloldhatta a halálos itéletet s megengedette a száműzésből való visszatérést. Liv. 5, 46. E jogot bitorolták időnkint olyanok is, a kiknek kezében volt az államkormányzói főhatalom. Caes. b. c. 3, 1. Cic. Att. 10, 4. 14, 13. A censorok megszüntethették elődeik itéletének a hatályát; rendkívüli okból a praetor is földoldhatta az elitéltet a polgári biróság itélete alól. Az ambitus miatt elitélt is megmenekedett az itélet hatása alól, ha más vétség miatt sikerült magát elitéltetnie. A császárkorban a császártól függött a kegyelemadás, a mit mégis bünügyekben rendszerint a senatusra biztak; csakhogy míg a köztársaság idejében a r. minden előbbi jogát s vagyonát visszajuttatta a polgárnak, a császárság a vagyont gyakran visszatartotta. Tac. hist. 1, 90.