Rhamnus

‘RamnouV, attikai demos az Euripus partján, 60 stadiumnyira Marathonból. A város a tenger mellékén terült el, antik falának tetemes maradványai ma is láthatók, különösen jó karban vannak a nem teljesen isodomus módon épült kapú romjai. Színházának csak alsó üléssorai voltak kifaragva, a nézők nagyobb része a természetes lejtőn foglalt helyet. A tenger fölött mintegy 100 méternyire emelkedő dombnak tágas terraszán, a honnan gyönyörű kilátás nyilik mindenfelé épült Nemesisnek (innen ‘Ramnusia, h en ‘Ramnounti JeoV, Rhamnusia virgo) két tempoma. Az oda fölvezető út mindkét oldalán számos szobor- és relieftöredék, szoborbasis látszik ki a földből, úgy hogy itt a görög régészeti társulat Statis vezetése alatt folytatott kutatásainak kiegészítése czéljából ujabb ásatások volnának végzendők. Az előbb tévesen (l. ’Ejhm. arc. 1891. 52–3) Themisnek tulajdonított régibb tempom kis, mészkőből és márványból épült, kápolnaszerű szentély, mely két lépcsős alapon emelkedő cellából és in antis közé foglalt két oszloppal Keletre nyiló előcsarnokból áll; a cella falai polygonalis szerkezetűek. A 6. századba tartozó régebbi templom mellett az 5. században ujabb és nagyobb szentélyt építettek Nemesisnek: ez egy 3 lépcsős alapon emelkedő 6×12 oszloppal biró márvány peripteros, melynek celláját az in antis közé foglalt két oszloppal Keletre nyiló előcsarnokból lehetett megközelíteni, a cella mögött azzal nem közlekedő, a pronaushoz hasonló módon épült opisthodomus van, a templom keleti része előtt oltár állott. Föltünő, hogy az új templom annyira közel épült a régihez, hogy a kettő között még járni sem lehet. Ezt csak úgy magyarázhatjuk, hogy a régi templomot az újnak teljes felépítése után le akarták hordani. Ámde ez a nagyobbik templom sohasem készült el teljesen: alapján, lépcsőin hiányzik a végső megművelés, az oszlopdobokon a barázdolás csak jelezve van fönt és lent, keresztülvive azonban nincsen. Igy aztán fönmaradt a régebbi szentély is, még pedig véletlenül a másiknál jobb karban, a mennyiben cellafalai kb. két méter magasságban állnak, míg a nagyobb templom falai teljesen elpusztultak. A templomok keleteléséhez is fontos adatot szolgáltat a két szentély fekvése; mindakettő Kelet felé néz ugyan, de azért helyzetük még sem párhuzamos. A rh.-i Nemesis templomnak 10 rőfnyi istenképét Pausanias (1, 32, 3) szerint a Phidias készítette parusi márványból, a ki az istennőt koszorúval fején, baljában almafa galylyal, jobbjában áldozó csészével ábrázolta. Mások szerint Phidias tanítványa Agoracritus faragta volna a szobrot. Brunn (Künstlergesch. 1, 240) úgy oldja meg ezeket az ellenmondásokat, hogy szerinte Agoracritus faragta volna a szobrot Phidias műhelyében. Fürtwängler (Meisterwerke 119. l) a vaticanói múzeum colossalis Demeter-szobrában (Helbig, Führer,² 304) sejti Agoracritus Nemesisének másolatát. Az eredeti szobor fejének egy töredéke ránk jutott (a Brit. Museumban van), úgyszintén a basis reliefjeinek csekély részei. A görög régészeti társulat rh.-i ásatásainak legszebb lelete Themisnek egy kiváló szépségű colossalis szobra (az athenaei nemzeti múzeumban), mely a basis fölirata szerint a 3. század elején virágzott Chaerestratus műve. Más szobrászati leletek közül megemlítendő még Nemesis egy papnőjének szobra (a Kr. e. 2. v. 1. századból) és egy Hermes (a Kr. e. 3. századból). Paus. 1, 33, 2 skk. Strabo 9, 396. 399. Plut. Phoc. 25. Demetr. 23. Ov. trist. 5, 8, 9. Meth. 3, 406. – Irodalom: Unedited antiqu. of Attica,² 1833, 6. 7. ’Ejhm. arc. 1891. 52 sk. és 1894. 13sk. Ath. Mitt. 4, 277. Berl. ph. Wochensch. 1884, 1305.