Rhianus

‘RianoV, Benéből vagy Cereából (Creta) származott, a Kr. e. 3. század 2. felében élt. A hagyomány szerint ifjú korában mint rabszolga egy palaestra felügyelője volt. Mint grammatikus és költő nevezetes. Kiadta az Iliast és Odysseát, valószínűleg nemsokára Zenodotus után. Kiadásáról a homerusi scholionokban ránk maradt tudósítások révén elég kedvező itéletet alkothatunk. Conjecturáinak egy részét már Aristophanes és Aristarchus felvették a szövegbe s az újabb szövegcritika is többet elfogadott. Mint költő eposokat írt (‘Hrakleia, ‘Acaika, ‘Hliaka, Qessalika), melyek közül a Messhniaka czíműt az alexandriai korszak legsikerültebb hosszabb eposának mondhatjuk. Tárgya a második messenei háború, főhőse Aristomenes. Ezen eposa szolgált forrásúl Pausaniasnak Messene leírásában. Nemcsak nyelvében, hanem művének egész compositiójában is Homerus volt mintaképe. Egyik költeményéből egy nagyobb töredéket Stobaeus florilegiuma (4, 34) őrzött meg számunkra. Rhianus nevét viseli még 11 görög anthologiabeli, nagyobbára erotikus tartalmú epigramma is. Susemihl, Gesch. d. griech. Litt. in der Alexandrinerzeit 1, 399–403. Christ, Griech. Littgesch. 3. kiad. 535. Saal, Rhiani Benaei quae supersunt, Bonn, 1831. Fr. Jacobe, Der Dichter Rhianus, Verm. Sch. 8, 72–109. Meineke, ueber den Dichter Rhianus von Creta, 1832 és Analecta Alexandrina (1843). p. 170–212. Mayhoff, De Rhiani Cretensis studiis Homericis, Lipsiae, 1870. Kohlmann, Quaestiones Messeniacae, Bonn, 1866. Wilamovitz, Eur. Heracl. 1, 310 skk.