Rugii

germán néptörzs, mely a Keleti tenger partvidékén az Oder és Weichsel között lakott, a gótoktól Nyugatra. Tac. Germ. 43. E vidéket említi még Jordanes is (Get. 4) az Ulmerugi (azaz «szigeti R.») régi hazájául. A népvándorlás idejében Dél felé vonultak egész a Duna mellékeire; Sidoniusnál (carm. 7, 311) Attila egyik népéül fordul elő, a «pugnax Rugus.» A hún birodalom bukása után a mai Unter Österreich területén élnek; Odoacer ismét megfosztja őket az önállóságtól (487). Maradékaik a keleti gótokhoz csatlakozva Italiába követik őket s ott velük együtt elenyésznek. A R. nevétől szokás származtatni Rügen sziget nevét, de a mint már Zeuss kimutatta (Die Deutschen, 665. l.), helytelenül; a R. sokkal inkább Keletre laktak a Weichsel felé, ama sziget neve pedig a szláv Rugiani, Rujani nép nevétől ered. L. még Müllenhoff, Altertumskunde, 4, 493. l.