Rumina, Rumia

a rómaiaknál a szopós nyájak istenasszonya, a ki arról is gondoskodik, hogy a gyermekeknek ne kelljen az anyatejet nélkülözniök. Mint pásztoristenségnek a Lupercalban szentélye volt, a melyben áldozatul tejet mutattak be. Nem messze ettől a Velabrumon volt Lareseknek egy kápolnája és Acca Larentia sírja, a kit későbbi időben R.-val azonosítottak. Ez már akkor történt, midőn R.-t Roma város alapításával hozták összefüggésbe, a mikor aztán Ficus Ruminalisnak nevezték azt a mesés fügefát, a mely alatt a hagyomány szerint a nőstény farkas Romulust és Remust tejével táplálta. Érdekes, hogy Juppiternek is volt egy Ruminus alakú mellékneve (August. c. d. 7, 11), a melyben alighanem Ruminának ősrégi, de feledésbe ment férfialakja rejlik. E szerint Ruminus és Rumina olyan kettős istenség lett volna mint Faunus és Fauna, Robigus és Robigo. L. Ambrosch, Religionsbücher der Römer, 24.