Rutilii

patricius és plebejus ágból álló nemzetség Romában. – 1. P. Rut., néptribunus, C. Claudius és Ti. Gracchus censorok ellenfele 169. Kr. e. Liv. 43, 18. 44, 16. – 2. P. Rut. Rufus, Laelius és Scipio barátja, Panaetius tanítványa. Cic. off. 3, 2, 10. Lael. 27, 101. Ifjú korában Panaetius vezetése alatt a stoa bölcsészetét tanulmányozta; később Scipio alatt mint hadi tribunus részt vett a numantiai, Metellus alatt pedig mint legatus a Jugurtha elleni háborúban 109-ben. Sall. Jug. 50. 105-ben consul lett és nagy szigorúsággal járt el különösen a katonasággal szemben. Val. Max. 2, 3, 2. Frontin. strat. 4, 1, 12. 2, 2. 100-ben Scaevola Pontifexszel Ázsiába ment, később pedig átvette a provincia kormányzását; azonban szigorúsága és lelkiismeretessége nem tetszett a bérlőknek, s ezért bevádolták és el is itélték 92-ben. Ekkor önkénytes száműzetésbe ment és élete hátralevő részét Mytilenében később Smyrnában tudományos foglalkozás közt töltötte el. Cic. Brut. 113. Foglalkozott a jogtudomnánynyal is és írt is egy jogtudományi művet. De fontosabb ennél az ő önéletrajza (de vita sua), melyet valószínűleg Smyrnában fejezett be (Charis. inst. gr. 1. p. 119stb. Tac. Agr. 1), és görög nyelven írt római története, melyet gyakran idéznek a későbbi írók. Töredékeit l. Peter hist. Rom. Rell. 1, 187. – 3. P. Rut. Lupus, a Kr. e. 90-ik év consula; a szövetséges háborúban Vetius Cato seregével együtt megsemmisítette. Liv. 73. App. b. c. 1, 40. – 4. P. R. Lupus, Pompejus híve, 57-ben Kr. e. néptribunust; 49-ben mint praetornak menekülnie kellett Tarracinából, de kárpótlásul megkapta Pompejustól a következő évre Achaja kormányzását. Caes. b. c. 3, 55. Cic. Att. 9, 1, 2. fam. 1, 2, 2. – 5. P. Rut. Lupus, szónok, l. Lupus. – 6. Claudius Rut. Namatianus, lásd Namatianus.