Sabaei

Sabaioi, héberül schebâ, arabul Schebâ, ókori nép Arabiának déli vidékén (a mai Yemen területén), a Minaei és a Homertae népek szomszédságában. A Délre lejtő tengerpart izzó ugyan és sivár, de az ország dombos belsejében sokféle füszer, továbbá tömjén és myrrha termett és drágaköveket is találtak. Az ország élénk kereskedést folytatott egyrészt a Közép tenger (Gaza) másrészt Syria meg Mesopotamia és India felé. A sabaeusok népe e kereskedés révén meggazdagodott és fényüző hirben állott. Királyai a pompás Sabában, másként Mariabában székeltek (m. Marib). V. ö. Saba. A régi irók (így pl. Diod. Sic. 3, 46 skk. Strabo 16, 768 skk. hor. od. 1, 29, 3) sokat regéltek a sabaeusok és városuk gazdagságáról. Azonban csak Arnaud, Halévy, Müller Dávid, Langer és Glaser utazásai derítették fel ujabban déli Arabiának multját. A talált feliratokból kitünt, hogy a sabaeusok körülbelül a Kr. e. 8. századtól kezdve egészen a Kr. u. 4. századig saját királyaiknak engedelmeskedtek, kik hatalmuk fénykorában Saba, Rhaidán, Ma’in (azaz «a minaeusok»), Yemen és Hadramauth urainak czímezték magukat. A régi királyok többnyire a papi rendből kerültek ki. Úgy látszik, hogy utóbb déli Arabiának nyugati fele fölött egy sabaeus dynastia, keleti fele fölött pedig egy minaeus származású királyi család uralkodott, és hogy e versenyző családok idejében az ország nyelvi és vallási tekintetben meghasonlott. Miután Septimius Severus idejében a rómaiak is beleavatkoztak a félsziget ügyeibe, 525-ben Kr. u. a déli Arabiába betolakodott abessziniaiak (athiopsok) a keletrómai udvar segélyével a sabaeusok országát hatalmukba kerítették. A sabaeusok az uj perzsák segélyével a 6. század vége körül elűzték ugyan az aethiopsokat, de rövid idő mulva Mohammed csapatai önállóságuknak mindenkorra véget vetettek. Végűl említendő, hogy egy ismeretlen nevű sabai királynő felkereste Bölcs Salamont Jeruzsálemben. Királyok könyve 1, 10. Mariaba romjai között az arabok még ma is mutatják a királynő palotáját. V: ö. Goldzieher Ignácznak a nevezett irók munkáit ismertető czikkét Arabia régi történetéről (Budapesti Szemle 1891. évf. 66. köt.)