Sacra

az istentiszteletre vonatkozó mindenféle szertartást jelöl, főleg az áldozatot és imát. Két faja van: sacra privata és publica. Az előbbit vagy az illető egyén a maga érdekében végezte, vagy a család érdekében a pater familias, vagy a gens érdekében a gentilisek egész testülete. Az istenek házi tisztelete a Laresek és Penatesek imádásában központosult; egyes esetekben más istenekhez is imádkoztak támogatásért. Egyes családoknak külön joguk volt bizonyos istenek számára ily sacra privata rendezése, s az örökösökre ezeknek a költségei jókora terhet róttak, azért az örökség sacra kötelezettsége nélkül (hereditas sine sacris) közmondáskép a vagyon csorbítatlan örökségét jelentette. Plaut. capt. 775. trin. 484. Ilyen tehertől csak akkor szabadult az örökös, ha ünnepélyesen lemondott kiváltságáról, s ezt a lemondást a pontifex maximus indítványára a curiák testülete elfogadta (alienatio, detestatio sacrorum). Valamint a családnak, úgy a gensnek is lehetett joga ily sacra privata elvégzése (melyet a gentilisektől választott flamenre bíztak) akár a saját házában akár egy külön sacellumban a gentilisek gyülekezete jelenlétében. A sacra publica egyetemesen pro populo tartatott. Ily szertartásnak sacra popularia volt a neve, ha a község nevében ezt a curiák, pagusok vagy vicusok rendezték. Gondoskodhattak róluk egyes gensek és sodalitasok is (így pl. a gens Potitia és Pinaria áldozott Herculesnek) vagy végre a római állam tisztviselői és papjai.