Samothrace

SamoJrakh, SamoV Qrhikih, az Aegaeus tengeren, a thraciai partoktól kb. 56 km.-nyire eső sziget, a Hebrus folyó torkolatával szemben. Neve ma Szamathraki, törökül Semendrek. Egy 1600 m. magas hegyének a neve Sawch volt. Lakosait Herodotus (2, 51) pelasgus eredetűeknek mondja és arcadiai származásúak vagy trójaiak voltak. A sziget nevét különbözőképen magyarázzák, egyebek között onnan, hogy samusiak és thraciabeliek telepedtek meg rajta. Különösen nevezetességre jutott ez a sziget a chthonius istenek, az ú. n. cabriusok titkos tisztelete folytán, melyet az eleusisi mysteriumokhoz hasonló becsben tartottak. Tekintélye oly nagy volt, hogy beavattatta ebbe magát Fülöp, macedoni király, továbbá neje Olympias, úgyszintén még néhány Ptolemaeus is, Plut. Alex. 2. Curt. 8, 1, 26. Arsinoë, I. Ptolemaeus leánya, külön templomot emelt ezen a szigeten. Politikai tekintetben S. nem játszott valami jelentékeny szerepet. Lakosai Salamisnál a perzsák oldalán küzdöttek. Hdt. 8, 90. Ebben az időben hozzá tartoztak a kontinensen Sale, Serrhium, Mesambria (Hdt. 7, 59, 108) és Tempyra. Sulla idejében a szigetet és fogadalmi ajándékokban gazdag templomát tengeri rablók fosztogatták. Plut. Marc. 30. Pomp. 24. Az ókorból levő maradványokra nézve, különösen az Arsinoéról elnevezett, fehér márványból épült kerekded alakú templomra, az ú. n. Arsinoëumra és a samothracei istenségek dór márványtemplomára vonatkozólag l. Conze, Hauser és Neumann, Archaeologische Untersuchungen auf S. (Wien, 1875); továbbá Conze, Hauser és Benndorf, Neue archaeologische Untersuchungen auf S. (u. o. 1880); Geymüller, Samothrace (Paris, 1882), Rubensohn, Die Mysterienheiligthümer von Eleusis und S. (Berlin, 1892). V. ö. még Löher következő művét is: Griech. Küstenfahrten (1876) 115 skk. lapokon.