Sardes

ai SardeiV (SardieV, SardiV), a régi időben állítólag ‘´Ądh (Hom. Il. 20, 385), Lydia régi gazdag fővárosa (először említi Aesch. Pers. 46. Hdt. 1, 84) és a király székvárosa, később a perzsa és seleucida satrapák széke, a Tmolus hegy északi lejtőjén, a Pactolus partján. A könnyű építkezés és szalmatetők folytán a város gyakori tűzvészeknek volt kitéve, így az ion felkelésben (Hdt. 5, 101) és a Nagy Antiochus idejében (Pol. 7, 15 skk.) míg 1402-benTamerlán végkép szétdúlta. Tiberius idejében a rómaiak által előnyben részesített város, mely az egész Lydiát felölelő közigazgatási kerületnek székhelye volt, földrengés által legtöbb házát elvesztette. Tac. ann. 2, 47. Nagyon erős volt az erőd, mely a kincstárt is magában foglalta; más nevezetességei voltak Alyattes síremléke (Hdt. 1, 90) és Cybele régi temploma. Hdt. 5, 102. Strab. 1, 61. 13, 625 skk. V. ö. E. Curtius, Beiträge zur Geschichte u. Topographie Kleinasiens (1872), 84 skk. ll.