Acontius

’AkontioV, szerelméről híres ceosi ifjú. Alacsony származású létére Delos szigetén, a hová egy ünnepélyre utazott volt, beleszeretett Cydippébe, egy előkelő athenaei ember leányába. Hogy Cydippét a rangkülönbség daczára is megnyerje, A., a ki tudta, hogy minden eskü és fogadás, melyet Artemis templomában kiejtenek, feltétlenül kötelező, a következő cselt eszelte ki. Egy almára ezt írta fel: Esküszöm Artemis szentélyére, hogy A. lesz a férjem. Az almát aztán úgy dobta be a szentélybe, hogy az ott ülő Cydippének lába elé gurult. A leány felvette az almát, elolvasta, a mi rajta írva volt, de aztán eldobta magától. A. hazament és szerelmi búbánatban emésztette magát. Ámde mikor Cydippének atyja leányát férjhez akarta adni, a menyasszony az esküvő előtt hirtelen megbetegedett és ez a dolog háromszor ismétlődött. Végre is a delphii jóslóhelyhez fordultak tanácsért, a mely azt felelte, hogy ez a betegség büntetés Cydippének abbeli viselkedéseért, hogy az almáról leolvasott fogadást, melyet az Artemis szentélyében ejtett ki, semmibe sem vette. Ekkor aztán Cydippe atyja beleegyezett a házasságba. Ovid. Her. 20, 21. Trist. 3, 10, 73. Ez a mese képezte tárgyát Calimachus egyik elveszett költeményének (Kudipph), egyébként más nevű személyekkel az ókori szépprózai elbeszélésekben másutt is előfordul. Anton. Lib. 1. V. ö. Buttmann, Mythol. II. k. 115 skk. lapok és Dilthey, De Callimachi Cydippa (Lipcse, 1863).