Sarmizegetusa

a római foglalás előtt a dacus királyok székhelye (Ptol. 3, 8, 4: ZarmizegeJousa basileion), azután Dacia provincia fővárosa. Dio (68, 9) csak egyszer említi névleg, midőn arról értesít, hogy Trajanus, miután Decebalusszal békét kötött, en ZermizegeJoush helyőrséget helyezett el. A többi helyeken (67, 10. 68, 8. 14) egyszerűen királyi székhelyről (ta basileia) van szó. A 68, 14 szerint Decebalus a királyi székhelye mellett elfolyó Sargetia (Sztrigy) fenekén rejtette el kincseit. Neve a latin feliratokban leggyakrabban Sarmizegetusa alakban fordul elő; az eltérések lényegtelenek, CIL III 7742 Sarmis., u. o. 973 Zarmis., u. o. 8011 Zermi(z)egetusa, továbbá t helyett th-val u. o. 753 és 7429, hasonlókép Ptolemaeusnál az idézett helyeken s Digesta de cens. 1,. 9 is Sarmizegethusa, Diónál az idézett helyen szintén ZermizegeJoush, ellenben CIL III 3236 Zermiegete, a tabula Peutingerianán Sarmategte s a ravennai geographusnál Sarmazege. A tabula Peutingerianán Sarmizegetusa Tibiscumtól (Zsuppa) Kelet felé 37 r. mérföldre fekszik, a mely távolságnak körülbelül megfelel a Hunyadmegyében fekvő Várhely falu. De minden ókori földrajzi adat hiányában sem kereshetnők másutt Sarmizegetusa helyét mint Várhelyen. Mert hogy ott kellett S.-nak állani, igazolják a Várhely területén található terjedelmes épületmaradványok, a már napfényre került feliratos kőemlékek; köztük sok olyan darab, melyeken S. neve olvasható. S. megtartotta régi jelentőségét a római korban is. Mint a volt dacus királyvárosba bizonyára a legnagyobb számmal özönlöttek az új telepesek, úgy hogy már Trajanus alatt egészen római városnak kellett lenni. Mint a CIL III 1443 feliratból tudjuk, a város újjáalapítását Trajanus rendeletére 110-ben D. Terentius Scaurianus helytartó a legio V Macedonica által hajtotta végre. Természetesen mindjárt coloniává is tette Trajanus s azzal tüntette ki, hogy az Ulpia Trajana Augusta Dacia melléknevekkel ruházta fel. Ezen többé-kevésbbé teljes nevet főkép a hivatalos jellegű feliratokban találjuk, mint CIL III 7969, 7971. 7972. 1445. 1450. 1452. 1455. 1457. 1458. 1461. 1462. 1463. 1465. A rövidített névalak, mely a leggyakoribb, colonia Sarmizegetusa (pl. CIL III 972. 973. 1051 stb.). Vannak azonban feliratok, melyekben a város neve a S. elhagyásával egyszerűen colonia Dacia; alighanem csak így hívták az első időben, mert így nevezni azon legrégibb felirat, mely a város újjáépítéséről szól s még CIL III 1100. 1323. 1572. Ellenben annak megjelölésére, a mi különben S. kezdettől fogva volt, t. i. Dacia fővárosa, a metropolis czím csak a 3-ik században lép föl. Még a Caracalla alatt készült 1452 feliratban nem találjuk, hanem először a 238-ból származó 1456 feliratban olvassuk. Egy másik datált felirat (CIL III 1175) a metorpolis czímmel 239-ből való. A többi felirat, melyekben még a metropolis jelző előfordul: CIL III 1428. 1440. 1441. 1456. 1495. 1506. 1510. 1515. 1519. 7930. 7941. 7980. 7982. 12590. 13779. A daciai coloniák legnagyobb része a jus Italicumot birta s mint Ulpianus (i. h.) megjegyzi, Zarmizegethusa quoque ejusdem juris est. Azt, hogy Sarmizegetusa a tribus Papiriába tartozott, ugyanabba, melybe maga Trajanus, egész sora a feliratoknak bizonyítja: CIL III 1448. 1472. 1489. 1492. 1495. 1497. 6270. 7983. 7981 = 6269. 12590. S.-ban, mint Dacia fővárosában tartották a tartománygyülést, melyen mind a három Dácia képviselői összegyültek. Neve, mint egy 241-ből származó oltárkövön (CIL III 1454) olvashatjuk, concilium provinciarum Daciarum trium volt. Ezért kellett S.-ban állani azon oltárnak (are Augusti vagy Augusti nostri) is, melynél a császár üdvéért a tartomány papjai áldoztak, kikről a CIL III 1209. 1433. 1509. 1513 és 7962 feliratok megemlékeznek. Az 1433 feliratban a tartomány papja a coronatus Daciarum trium czímet viseli. De csak egy feliratot ismerünk, melyet a tartománygyűlés a császár tiszteletére készíttetett, a már említett feliratot Gordianus üdvéért. A tartománygyülés panaszt tehetett a császárnak a helytartó ellen, de elismerését is kifejezhette működése felett, a mi mindenesetre gyakoribb volt, mint az előbbi. Ilyen elismerést tartalmaz a CIL III 7902 = 1412 felirat P. Furius Saturninus irányában s nyilván hasonló okból készült a 7972 emlékkő is L. Annius Fabianus helytartó tiszteletére. Másrészről annál nagyobb azon feliratok száma, melyekben magának S.-nak hódolata nyilatkozik meg a császárok iránt. A két legrégibb e fajta felirat, CIL III 1445 (118-ból) és 1447, Hadrianus tiszteletére szól. A Marcus Aurelius jólétéért készült 7969 feliratban czélzást találunk a marcomannus háborúra, melyben S. is sokat szenvedhetett, de ancipiti periculo virtutibus helyreállíttatott. Faustinát, Marcus Aurelis nejét (CIL III 1449) és Verust (CIL III 1450), ez utóbbi halála után 172-ben, szintén megtisztelte a város emlékkövekkel. A következő időkből származik a CIL III 1452 felirat Septimius Severus, a CIL III 1453 felirat Caracalla, s végül a CIL III 7971 felirat Valerianus, Gallienus fia tiszteletére. A helytartóknak is kijutott a város hódolatából. A legtöbben ugyanis a város patronusai voltak. Azok a helytartók, kiket S. emlékkövekkel megtisztelt, a következők: L. Annius Fabianus (CIL III 1455. 7972), Q. Axius Aelianus (u. o. 1456), M. Claudius Fronto (u. o. 1457), C. Curtius Proculus (u. o. 1458), Tib. Julius Flaccianus (u. o. 1461), P. Furius Saturninus (u. o. 1460) és Terentius Gentianus (u. o. 1463). A CIL III 1462 felirat Q. Marcius Turbót, Hadrianus császár praefectus praetorióját nevezi a város patronusának. Nyilván annak kellett lennie a CIL III 1459 feliratban említett C. Curtius Rufinusnak is, a legio XIII gemina senatori rangú tribunusának. A helytartók székhelye Apulum (Gyulafehérvár) volt ugyan, de minden bizonynyal sokszor s valószínűleg huzamosabb ideig kellett S.-ban tartózkodniok. Csak így érthető, hogy S.-ban, mely nem volt legioállomás, s környékén miért oly számosak a katonai vonatkozású feliratok, különösen a szomszédos Apulumban állomásozó legio XIII geminától valók: CIL III 1434. 1459. 1464. 1471. 1477. 1479. 7904. 7921. 7079. Sőt állítólag S.-ban téglákat is találtak a legio XIII gemina bélyegével. CIL III p. 256 n. 19. 11c. 17a. 24d. A mi a város kormányzatát illeti, sokszor van szó a feliratokban a tanácsról (ordo, CIL III 1425. 1456. 1484. 1493. 1497. 1503. 7429) s még sűrűbben annak tagjairól (decuriones, CIL III 943. 1051. 1060. 1100. 1141 stb.). Egyes feliratok olyanokról emlékeznek meg, kik csupán a tanácstagokat megillető jelvényekkel voltak felruházva (ornatus ornamentis decurionalibus, CIL III 1425. 1426. 7429. 7891). A legfőbb tisztviselői hatalmat a két II vir jure dicundo gyakorolta (CIL III 7979), a legtöbb felirat szerint egyszerűen II viri (CIL III 942. 972. 973. 1323 stb.), kik hivataloskodásuk után a II viralis czímet viselhették. CIL III 1209. 1369. 1472. 1482. 1490 stb. A CIL III 1493 felirat tanusága szerint a tanács a II viratus puszta jelvényeivel is kitüntethetett valakit. Volt rá eset, hogy magát a császárt választották meg a város első tisztviselőjévé, a midőn aztán a császárt egy praefectus helyettesítette. CIL III 1497. 1503. Az a II vir, ki minden ötödik évben a censust eszközölte, a quinquennalis czímet használta. CIL III 1141. 1473. 1482. 1484. 1486 stb. A CIL III 1441.1495. 1517 feliratokban volt aedilisek (aedilicii), az 1484. 1485 feliratokban volt quaestorok (questorii) említtetnek. A segédhivatali személyzethez tartozott az irnok (scriba). CIL III 1512. 7914. 12581. A papi méltóságok közül ismeretesek a pontifex (CIL III 1141. 1473. 1497. 1513); az augur (u. o. 1141. 1209) s a flamen (u. o. 1198. 1398. 1417a. 1486 stb.) Igen nagy számmal fordulnak elő a feliratokban (CIL III 1385. 1397. 1425. 1426. 1428. 1440. 1471 stb.) az Augustales; egyről azt mondja az 1069 felirat (mi okból, nem tudjuk), hogy augustalis coloniarium. A CIL III 6270 feliratból megtudjuk, hogy volt S.-ban egy aedes Augustalibus instituta. A collegiumok között a legtekintélyesebb, a collegium fabrum, nem kevesebb mint 17 feliratban tünik fel s legalább is 13 curiára oszlott. CIL III 7905. Az élén állók a patronus (CIL III 1493. 1497. 1501. 7960), ki egy esetben egyszersmind praefectus is (u. o. 1495), továbbá a decuriók (u. o. 7910), a magister (u. o. 13779), ki ezt a tisztséget harmadízben töltötte be, s a vexilarius (u. o. 7900). A CIL III 1424. 7905 feliratokban a collegium geniusáról történik említés. Alighanem külön collegiumot alkottak a lecticarii is, mert a CIL III 1438 feliratban egy defensor lecticariorum nevével találkozunk. A CIL III 1384. 1398 feliratokban említett collegiumok közelebbről meg nem határozhatók. Bizonyos mértékben S. a császári administratio székhelyéül is szolgált, a mit azon feliratok bizonyítnak, melyekben császári rabszolgák és szabadosok említtetnek, kik között előfordulnak librari ab instrumentis censualibus (CIL III 1470. 7974), illetve tabularii (u. o. 1467–7955), továbbá adjutores tabularii (CIL III 1466. 1468. 1469. 7919. 7922), egy scriba tabulari (u. o. 7975) s egy vikarius dispensatoris (u. o. 7938). Ide sorolje Mommsen (CIL III p. 229) a legio XIII gemina azon katonáit is, kik közül egy adjutor officii corniculariorum (CIL III 1471), más kettő mint librarius a rationibus (u. o. 1477. 7979) működött. Nehány feliratban (CIL III 1422. 1423. 7911. 7918) procuratorokról van szó, de tudvalevőleg a pénzügyigazgatóság központja Apulumban volt. A város nemzetiségi viszonyaira vonatkozólag a feliratokban található adatokból azt kell következtetnünk, hogy a felperesek jelentékeny része Syriából származott. Így a CIL III 7915 feliratban említve vannak Suri negotiatores, a tulajdonnevek között gyakori a Theimes (u. o. 1472. 7896. 7954. 12587), továbbá Bericius Zabdibol (mindkettő u. o. 12587), kik mind Aeliusok lévén, a polgárjogot Hadrianusnak köszönhették. Ezek aztán S.-ban is hivek maradtak isteneikhez, mint az leginkább a CIL III 7954 feliratból kitünik, mely dis patriis Malagbel et Bebellohamon et Benefal et Monavat szól, kiknek tiszteletére P. Aelius Theimes templomot építtetett s azt egy konyhával kibővítette. Malagbel tiszteletéről tanuskodnak még a CIL III 7955. 7956. 7957 és 12580 feliratok. A hivők más csoportja (túlnyomó számmal minden bizonynyal szintén keletiek) a perzsa Mithrast imádta. A mithraeumból, melyet Király Pál és Téglás Gábor felástak, nagyszámú kőfaragvány és felirat (CIL III 7922–7950) került napfényére (Studniczka, Arch. epgir. Mitht. VII 200–225 l. és Király Pál, A sarmizegetusai mithraeum. Arch. Közl. XV, 1886). Az utóbbiak között van egy (CIL III 7938), mely Nabarze deo volt szentelve. Mint azt a két CIL III 1428 és 7907 felirat és két domborkép a dévai muzeumban bizonyítja, a haramdik keleti cultus, melynek hívei voltak S.-ban, az aegyptusi Isisé és Serapisé volt. Sőt Isisnek temploma sem hiányzott (u. o. 7907). A görög-római istenségek között legtöbb tisztelője akadt Aesculapiusnak és Hygieának (CIL III 1417. 1417a. 1427. 7896–7898. 13775. 13776), aztán Nemesisnek (u. o. 1377–780). Az utóbbi cultusát mint másutt úgy S.-ban is az amphitheatrum magyarázza meg. Azt, hogy S. külsőleg milyen fényes város volt, leginkább egyes szórványos építészeti részletekből sejthetjük. Az anyagot a közelfekvő márványbányák szolgáltatták. A legtöbb épület bizonyára már Trajanus alatt keletkezett. A csonka CIL III 1444 felirat Caes(ar) Tra[janus] nevével egy épületen állott, míg a CIL III 1446 felirat szerint Hadrianus császár alatt Cn. Papirius Aelianus helytartó vízvezetékkel látta el a várost. Ha valahol úgy mindenesetre S. területén érdemes volna nagyobb ásatásokat eszközölni. Még a mult század elején akadtak két remek mozaikra, melyeket azonban csak azoknak publicatiójából ismerünk (Abbildungen von zwei alten Mosaiken, welche im Jahre 1923 zu Várhely entdeckt worden, Hermanstadt, 1825). Újabb időben a mithraeumon kívül az amphitheatrum került napfényre. CIL III p. 228–229. Király Pál, Ulpia Trajana Augusta colonia Dacia Sarmizegetusa metropolis Dacia fővárosa, Budapest, 1891.