Satisdatio

biztosíték. A peres felek közt már régente szokás volt biztosítani egymást esetleges kárvallás ellen; nevezetesen dologi keresetekben a vádló kivánt szavatosságot arra nézve, hogy a per eldöltével nemcsak a peres dolgot (lis) kapja meg, hanem az időközben más javára folyt hasznát (vindiciae) is. Cic. Verr. 1, 45. De személyi keresetekben is fordult elő satisdatio judicatum solvi, ha pl. a vádlott csőd gyanujában volt. Cic. Quinct. 8. Szükséges volt a s. különösen olyankor, ha a felek egyike mással helyettesítette magát; a helyettesített félnek t. i. arra nézve kellett ilyenkor biztosítékot nyujtani, hogy érvényesnek fogja elismerni a ráitélt kötelezettséget (ratam rem dominum habiturum), vagy hogy, a mit ráró az itélet, megfizeti (judicatum solvi).