Scarbantia

római város Felső Pannoniában. Igy nevezik a feliratok (CIL III 4192. 4201. 4243. 4249. 14355¹²) s Ptolemaeus (2, 14, 4), míg Antonius Itinerariumában (233. 261. 262. 266) következetesen Scarabantia fordul elő, hasonlókép a tabula Peutingerianán s Pliniusnál (n. h. 3, 24) is. Azonban a CIL III 10946 feliratban olvasható Scarbantilla női név is a mellett szól, hogy a feliratokban közölt Scarbantia a helyesebb elnevezés. Sopron nagyszámu latin feliratai, köztük kettő (CIL III 4243. 14335¹²) a Scarbantia névvel, római épületmaradványai s egyéb római régiségei magukban elegendő bizonyítékul szolgálnak arra nézve, hogy Scarbantiának Sopron helyén kelletet állani. Hozzájárul az Itinerarium (233. 262) adata, mely szerint Scarbantia Savariától (Szombathely) 34 r. mérföldre feküdt, a mennyi tényleg a távolság Szombathely és Sopron között. Plinius (3, 24) Scarbantiát oppidum Juliumnak nevezi, a mi csak úgy érthető, hogy Scarbantia a Carnuntumig vezető útba esett, a melyen a rómaiak ősrégi idők óta a borostyánkövet szállították. Plin. 37, 3. Azonban még a Julius dynastia idejében alig lehetett Scarbantia római jogu várossá. Mint azokból a feliratokból (CIL III 4192. 4243), melyet Scarbantiát municipium Flavium néven említik, kitünik, csak Vespasianus vagy fia Domitianus tette azzá. Némi része Scarbantia felvirágoztatásában lehetett Antoninus Piusnak is, mint azt azon soproni téglából következtethetjük, melyeknek bélyege (CIL III 4695) az ő nevét viseli. Scarbantia nem latin, hanem celta eredetű név a bojusoktól származik, kik a város első alapítói voltak. A rómaiak ez esetben is, mint rendesen, megtartották az idegen nevet a római jogú város elnevezésére. Scarbantia, mivel sohasem volt táborhely, a municipium nevű városjogot kapta. De csak rangja volt kevesebb a coloniánál. A CIL III 4243 feliratban a municipium egyik decuriójáról van szó, ki quaestor, aedilis, II vir jure dicundo volt, míg végül, úgy látszik, augurrá lett. Ugyanez a cursus honorum fordul elő a CIL III 14344¹² feliratban. A quaestorból lett aedilis s a végén az illető ob honorem II viratus gratuitum állította az emlékkövet. A 14355¹² felirat is ob honorem II viratus köszöni eredetét. A CIL III 4249 felirat a municipium egyik sexvir Augustalisáról emlékezik meg. Az említett fő utvonalból (Itin. 262), mely Carnuntumba ment, Scarbantiában két út is ágazott el Vindobona (Wien) felé. Itin. 261. 266. Az utak ezen találkozását Scarbantiában igazolná Domaszewski (Die Beneficiarierposten, Westd. Zeitschr. 1902 177 l.) szerint a CIL III 14068 felirat is, a mennyiben az egy beneficiariustól származik; ki 292–305 között az akkor uralkodó mind a négy császár üdvéért állította fel az oltárt. Az összetartozó 14355^8–10 oltárok a Magyar utczából nyilván Silvanus szentélyében állottak. Talán a legérdekesebb oltárkő Sopronból az, melyet Isidi Aug(ustae) et Bubasti egy felszabadított rabszolga szentelt CIL III 4234. Sopron mellett Rákoson, mint tudva van, egy mithraeumra akadtak négy felirattal (CIL III 4236. 10941 = 4237. 10942 = 4238. 10943 = 4239), de úgy a katona mint a decurio, kiket a feliratok említenek, Carnuntumból valók. CIL III p. 533. Récsey, Sopron ókori neve (Scarabantia) s a sopronmegyei római feliratok, Sopron. 1887.