Scribae.

1) Magániródeákok, a minők egyes mesterek alatt képezték ki magukat mesterségükre; a köztársaság vége felé már el voltak terjedve magánszemélyek szolgálatában díjért mint titkosok (amanuenses), könyvtárosok (a bibliotheca), levelezők (ab epistulis), könyvvezetők és könyvírók (librarii), gyorsírók (notarii) stb. Leginkább rabszolgák és szabadosok végezték e szolgálatot. 2) Állami iródeákok nagy számmal állottak rendelkezésükre a különböző tisztviselőknek, u. m. consuloknak, praetoroknak, censoroknak, helytartóknak sőt pontifexeknek is. Legnagyobb tekintélyben részesültek köztük a scirabe quaestorii (Suet. vita Hor.), a kik a sex primi curatorum alatt 3 decuriát alkottak s a quaestoroknak segédkeztek az aerarium kezelésében mint könyvelők s az irattár felügyeletében mint okiratmásolók, rendezők s előkeresők; a tanácshatározatokat is ők vették föl a közös jegyzőkönyvbe. Szintén tekintélyes állásuk volt a curulis aedilisek íródeákjainak, a kik egy princeps alatt egy decuriát alkottak s az aedilisek oldalán részt vettek az aerarium vezetésében. Csekélyebb jelentőségük volt a decemviri stlitibus judicandis, a tribuni és aediles plebis, valamint az aediles Ceriales íródeákjainak, a kik szintén testületbe voltak állva. E hivatali állást jobbára lovagok s kisebb részben szabadosok töltötték be s rang tekintetében körülbelül egyenlőnek tekintették a lovagrendével (azért: ordo honestus). Rendszerint egész életükön át megmaradtak állásukban a scribae; épen ez adta meg hivatásuknak a fontosságot és állásuknak a tekintélyt, mert az évről évre változó tisztviselőket ők vezették be mintegy hivatali teendőikbe s folyvást támogatták föladatuk gyakorlásában. Ha megváltak hivataluktól (tabulam ponere), magasabb állami hivatalra számíthattak (Flavius pl. s.-ból aedilis cur. lett, Liv. 9, 46). Hivatalukért rendes díjazásban (merces, a császárkorban salarium) részesültek s egyesek jól föl is szedték belőle magukat. Suet. Vesp. 3. Nep. Eumen. 1. Cic. Verr. 3, 78 sk.