Scribonii | S | Scriptores historiae Augustae; |
1) gömbölyded szelencze, melybe könyveket s irattekercseket szoktak elrakni; magukkal vihették útra is. Plin. n. h. 16, 43. Val. Max. 6, 5, 6 (a 725. ábrán egy sarcophagus reliefje után könyvszekrény előtt olvasó ifjút látunk; a szekrény felső szakasza egymásra fektetett scriniumokat, az alsó szakasz tintás üveget tartalmaz). Gondviselését egy rabszolgára (scrinii custus, scriniarius) bízták. 2) A császárkorban a császári íróhivatalt nevezték így, a milyen 4 volt, u. m. s. memoriae, epistularum, libellorum, dispositionis. Ettől fogva scriniarius számtisztet jelent.