Sedulius

Caelius, keresztény költő az 5. századból, lemondva a világi költészetről carmen paschale költeményében megénekelte Jézus életét, kiváltkép isteni csodatételeit 5 könyvben, sokkal szabadabb modorban mint Juvencus, a mennyiben az evangelimok elbeszélését jórészt ismertnek tételezi fel és inkább a tényeken érzett lenyomásainak és elmélkedéseinek ad kifejezést; ezért nagyobb az eredetisége és elevensége; leirásainak festői szemlélhetőségében Vergilius tanítványa. Ezen költeményét később prózában is feldolgozta (paschale opus) számos kiegészítéssel. Irt még egy elegiát az ó és uj szövetség typikus vonatkozásairól csupa epanalepsisben, továbá egy alphabetikus hymnust (a solis ortus cardine) teli benső érzéssel, mely említésre méltó a szóhangsúlynak és a versütemnek csaknem szabályszerű összeesése és a rím bő használata miatt. – Irodalom: Opera ed. Arevalo, Romae, 1794. Migne, Patrol. lat. 19. Huemer, Vincodonae 1885 (Corp. script. eccl. Lat. 10). Huemer, De S. vita et scriptis, Vindobonae, 1878. Leimbach, Patristische Studien, 1. Goslar 1879. Boissier, Journal des Savants, 1881. Revue de philologie, 1882.