Sennacherib

másként Sanherib, SenakhriboV, a feliratokon Sin Ache Irib (Sin Achi Irba), annyi mint «Oh holdisten szaporítsd testvéreidet!», assyriai király, uralkodott 705-től (vagy 704-től) 681 végéig. Atyja Sargon megöletésekor, melyben neki aligha volt része, Babyloniának kormányzója volt, honnan hamar Ninivehben termett. Ámde a már régebben lappangó elégületlenség ekkor már kitört, úgy hogy S. hosszabb időn át saját alattvalóinak leküzdésével volt elfoglalva. Előbb a felkelt Babyloniát igázta le, hol 400 falut égetett porrá. Majd gyors fordulattal Syriába sietett és meghódítá újból Sidon és Ascalon királyait, mire Aradus, Byblus, Moab és Edom királyai szintén meghódoltak. Hizkiás Judaea királya titokban (Jezsaiás próféta ellenére) hasonlóan a felkelőkhöz szított és Aegyptusba vetette reményét. S. épen Ecron városát ostromolta és Judaeát fenygeette, midőn a deltabeli (aegyptusi) főnökök hadaikkal déli Syriába értek, a hol Altaku (Eltekeh) mellett S.-bel megütköztek, de visszaverettek. A győző most Ecront kényszerítette megadásra, majd Judaea ellen fordult, melynek városait sorra felgyújtotta, elpusztította és 200,150 lakosát rabszíjra fűzte. A megrettent Hizkiás aranyban és ezüstben óriási bánatpénzt fizetett ugyan, de Jeruzsálembe még sem fogadta be az assyriai királyt, ki erre a várost kemény ostrom alá fogta. De mihelyt hirét vette Tirhaka (Taraka) pharao közelgésének, elébe ment és Ecron táján vele megütközött. A diadal, ha ugyan az volt, teljesen meddő maradt, mert serege a Pelusium melletti mocsarakban a dögvész áldozata lett. Az aegyptusiak S. visszafordulását a mezei egerek sokaságának tulajdonították, melyek éjjel az assyriaiak puzdráit felemésztették, íjjaik húrjait és pajzsaik szíjjait pedig megrongálták. Hdt. 2, 141. A zsidók ellenben az Úr bosszúangyalának csodás közbelépésére vezették vissza Jeruzsálem megmenekülését. Kir. könyve 4, 19, 34–36. S. csakugyan visszatért Assyriába, s más háborúkkal lévén elfoglalva, nem ért többé rá Syriában megjelenni. Harczolt még Elam (Susiana) és Bet Yakin fejedelmei, első sorban pedig az ismételten felkelt Babylon városa ellen, melyet végül (694) felégetett és lakóit lemészároltatta, kertjeit kivágatta (csak halála után épült fel a város romjaiból). S. több rendbeli hasznos munkát is végzett: kijavíttatta a csatornákat, jó karba helyezte az atyja által elhagyott hanyatló Niniveht, megerősíté a város falait és két palotát emelt, az egyiket Beni Junus tájékán (Jónás próféta sírjánál), hol feliratait is megtalálták, a másik az óriási kiterjedésű, úgynevezett délnyugati palota (Kujundsiknál), melyet Layard ásott ki. Raviannál (Ninivehtől Északkeletre, a syriai tengerparton emelkedő Nahr el Kelb mellett) bevésette saját képét a sziklafalba. Halála gyászos volt, mert saját fiai gyilkolták meg Nisroch isten templomában. – Irodalom. Maspéro, Hist. ancienne des peuples de l’Orient (10. fej.). Duncker, Gesch. des Altertums (2. köt.). Tiele és Winckler munkái, Gesch. Babyloniens u. Assyriens. Hommel, Gesch. Ass. und Babyloniens (704. l.). Smith, Chronology of the reign of Sanherib (London, 1881). Smith-Saicy, History of Sennacherib (1878).