Sestii.

– 1. P. Sest. Capitolinus Vaticanus, Menenius Agrippa consul collegája 452-ben Kr. e. Liv. 3, 32. – 2. P. Sest., quaestor 63-ban Kr. e., megszabadította Campaniát Catilina híveitől, szorította Antoniust, hogy Catilinával megütközzék (Cic. Sest. 4, 9. 5, 12), igyekezett Caesart rávenni, hogy a Cicero és Clodius közti küzdelemben közbelépjen (Cic. Sest. 33, 71), s mint néptribunus egészen Ciceróhoz állott, a kit azonban nem elégített ki azon indítványának szövegezése, a melylyel Cicerónak a számkivetésből való visszahívását javasolta. Cic. Att. 3, 20, 23. A mikor (56-ban Kr. e.) Clodius az aedilisségre pályázott, S. határozottan ellene volt, a miért is annak hívei őt bántalmazták. Cic. Sest. 39, 85; v. ö. 58, 124. A mikor aztán nem sokára S.-t de vi és de ambitu bevádolták, Cicero és mások őt sikerrel védelmezték, úgy hogy felmentetett 56-ban. Cic. Qu. fr. 2, 3, 5. 4, 1. Későbbi időben egészen 44-ig sokat emlegetik mint Caesar hívét. Cic. Att. 11, 7, 1. 13, 2, 2. 14, 1, 2. fma. 13, 8, 1. Rossz, lapos élczeit (dicta Sestiana közmondásszerű) sokat emlegetik, pl. Cic. fam. 7, 32, 1. Att. 7, 17, 2. – 3. L. Sest., az előbbinek fia (Cic. fam. 13, 8, 1), 44-ben Kr. e. Caesar gyilkosainak pártjára állott, Brutus alatt szolgált Macedoniában, mind a mellett mégis consul lett 23-ban Augustus által. Dio Cass. 53, 30, 32.