TARTALOMS

Sextus Placitus Papyrensis

a kit egyes írók összetévesztve Plutarchus unoaköcscsével Sextus Philosophus Platonicus néven is emlegettek, hírneves orvos volt a Kr. utáni negyedik században és barbár latin nyelven egy de medicamentis in animalibus czímű és 34 fejezetből álló gyógyszertani művet írt, a melyben Plinius nyomán mindazon gyógyszerek készítését, alkalmazását és hatását ismerteti, a melyeket az állatok, nevezetesen az emlősök (ideértve az embert is) és a madarak szolgáltatnak. E munka már élénken visszatükrözteti azt a nagymérvű és elszomorító sülyedést, mely a római világbirodalom politikai hanyatlásával egyidejűleg az orvostudomány terén is beállott. Annak jellemzésére, hogy ebben a korban mennyire megrontotta a babona az emberek megfigyelő és itélő képességét, szolgáljon például S. következő állítása: «A ki egy újszülött kutyát megfőz és teljesen elfogyaszt, élethossziglan mentes marad a kólikától». S. műve nyomtatásban legelőször 1538-ban jelent meg Nürnbergben és Baselben, legutóljára pedig Ackermann adta ki 1788-ban Nürnbergben. Kiemelendőnek tartom, hogy azt a munkát egy kiváló honfitársunk, a bártfai születésű Henisch György (1549–1618), a ki Baselben doctori oklevelet nyervén, később az augsburgi főiskolán működött, mint a mennyiségtan tanára és mint könyvtáros, német fordításban is kiadta a következő czím alatt: Sextus Platonius, Artzney-Buch von Vöglen, wilden u. zahmen Thieren, wie man dieselb in der artzney für allerhandt krankheiten brauchen sol etc. jetzt erstmals versteutscht durch Georgen Henisch von Bartfeld, Basel, 1574.

TI. M.