Sicarius

(sica tőr), orgyilkos és uton álló, a császárkorban általán gyilkos. Quint. 10, 1, 12. A 12 táblás törvény halált mért az ilyenre. Plin. n. h. 18, 3. Fest. p. 278. Th. A vétség elbirálása a néptörvényszéket illette, a mely külön bizottságra (quaestores parricidii) bízhatta. A lex Cornelia de sicariis (81. Kr. előtt) által Sulla külön quaestio perpetuát állított föl e czélra s szabad polgárokra aqutae et ignis interdictiót, rabszolgákra pedig és peregrinusokra halált szabott ki. Cic. Cluent. 53 sk. 71. A császárkorban deportatio, illetve közönséges gonosztevőkre keresztrefeszítés, opus publicum vagy ad bestias (l. Servitus poenae) volt általán a gyilkosság büntetése.