Sicyonia

Sikuwnia, tartomány Peloponnesus északi részén, a mythikus időkben Mhkwnh néven is előfordul; előbbi neve «Ugorkaföld», utóbbi «Mákföld» jelentéssel bír; e neveit jelentékeny zöldségtermeléséről vette; előfordul még Aigialeia, valamint Telcinia néven is. A tartományt Északról a corinthusi öböl, Nyugaton Achaia és Arcadia, Délen Cleonae és Philasia, Keleten Corinthia határolták s mintegy 280 km.² területű volt. A tartományon számos hegyláncz vonul végig és sok völgyet alkot, a melyeken számos folyó rohan leginkább északkeleti irányba. Legmagasabb hegycsoportja a Cyllene (ma Ziria), mely 2400 méter magasságig emelkedik, többnyire hó fedi, a földrengés miatt számos, csodás alakulása képződött. Keletre van az Apeaurus (Gavrias oros) vagy máskép Apelaurus 1400 méternyi magaslattal. Ezen hegycsoportok nyúlványai nagyrészt a tengerig kiszögellenek; helyenkint mindamellett termékeny síkságok akadnak. Folyói közül fölemlítésre méltók: a Sys vagy Sythas folyó (m. Kszilokasztro), a Cyllene hegycsoportból ered, egy darabon határfolyó Achaia felől; a Nemea Corinthus felé (ma Kutzomali); az Asopus (ma Ajiosz Jeorjiosz) Phlius és Sicyon mellett folyik el. A síkság fölöttébb termékeny olajban és gabnában; hegységeit dús erdőség borította, éghajlata sokkal egészségesebb volt, mint Corinthusé; innen van, hogy nagyon sűrű népesség lakta. Főhelye volt Sicyon (Sikuwn, vagy egyes pénzeken Sekuwn is), régente Aegialea. Paus. 2, 6, 5. A város az Asopus és Helisson folyók mellett 20, mások szerint 12 stadiumnyira feküdt a tengertől. Híres volt megerősített kikötője, a Sikuwniwn limhn. Xen. Hell. 7, 3, 2. Pol. 5, 27. Paus. 2, 12, 2. A régi város a síkságon feküdt, az újabb pedig egy fensíkszerű magaslaton. Demetrius Poliorcetes azonban, kinek nevéről a várost egy darabig Demetriasnak is hívták, a régi lakókat is föltelepítette a magasabb részekre. A város sokat szenvedett a földrengésektől és a római uralomtól, mindamellett sok érdekes rom maradt fenn a szinházból, a stadiumból és a vízvezetékből. Nevezetességeit érdekesen írja le Pausanias 2,7–8. Sicyon volt a festés legrégibb szülőhelye, valamint a fémipar is korán virágzásnak indult, különösen az asopus-völgyi érczbányák révén; más iparczikkei is híresek voltak. A régiek méltán dicsérték festői és egészséges vidékéért, hol békében öröm volt tartózkodni, háború idején pedig erősségénél fogva biztos menedéket nyújtott. Nevezetes helyei voltak még Délen Titane erősség, mely Asclepius templomáról volt híres; Keletre feküdt Gonussa. Sicyon területén voltak még Derae, Epiecia, Thyamia, nagyrészt erősségek, melyeknek fekvése azonban ma már nehezen deríthető fel. – Története. Sicyon mint állam kicsiny területénél fogva nem játszott valami nagy szerepet a történelemben; mindig kénytelen volt a nagyobb államokhoz csatlakozni, még pedig vagy Argoshoz vagy Spartához. Legjelentékenyebb szerepe az első messeniai háborúban volt, mikor Sparta ellen küzdött. Paus. 4, 11, l. A második messenai hadjárat idején az Orthagoridák uralma alá került; ezen tyrannis szelidségét magasztalja Aristoteles (nodit. 5, 9, 21). Híres uralkodója volt Clisthenes, ki nagy hadi hírnevet szerzett és a dorismusnak nagy ellensége volt; fiúsarja nem lévén, egyetlen leányát az athenaei Megaclesnek adta feleségül. A leánykérdés érdekes történetével Herodotus (6, 126 skk.) számol be. A perzsa háborúk idején a sicyonbeliek 12 és 15 hajót küldöttek a harczba (Hdt. 8, l. 43); a peloponnesusi háborúban Sparta mellé állottak és hajókat is szolgáltattak (Thuc. 2, 9. 80. 83) s nagy tevékenységet fejtettek ki (Thuc. 4, 71. 101. 5, 52); az athenaeiek támadását győzelmesen visszaverték. Sicyon időközben democratikus alapokon nyugvó intézményeket szervezett, szakított a dór befolyással, de a spartaiak megint csak leverték (Thuc. 5, 82) és arra kényszerítették, hogy részt vegyen a siciliai expeditióban. Thuc. 7, 58. A peloponnesusi háború befejezéséig függő viszonyban éltek a spartaiakkal. Xen. Hell. 4, 2, 16. Később még számos tyrannus uralkodott S. fölött. A lamiai háborúban 323-ban Kr. e. Sicyon lakói csatlakoztak a macedonok ellen támadt általános fölkeléshez. Diod. 18, 11. Mikor Ptolemaeus, majd meg Demetrius Poliorcetes (303) Sicyont elfoglalta, ismét egy sereg tyrannus került uralomra. Ezek igája alól 251-ben Aratus szabadította fel őket, ki rendezett állapotokat teremtett. Paus. 2, 8, 1–3. Plut. Arat. 2. 9. Az achajai szövetséghez való csatlakozása miatt is sokat kellett szenvednie. Így Cleomenes három hónapig ostromolta a várost (Plut. Cleom. 19. Pol. 2, 52); szenvedett még a macedon-római uralom alatt is. Corinthus lerombolása után Sicyon is hanyatlásnak indult s alig történik róla említés. V. ö. Droysen, Gesch. des Hellenismus, 2, 304. Gompf monographiája (1832), továbbá Bobrik műve (1839), valamint Bursian, Geogr. von Griechenland, 2, 23 skk. Curtius, Peloponnesos 2, 482 skk.