Signa

jelek, melyek segélyével a parancsot a katonákkal közölték. Ezek Vegetius (3, 5) szerint háromfélék, u. m. vocalia, semivocalia, muta; vocalia alatt a jelszót kell érteni, semmivocalis alatt a trombita és kürtjelt, muta pedig a tábori jelvényeket, aquilát, vexillumot jelenti. Ezeken kívül voltak különféle bizonyos alkalomra megállapított jelek, így pl. néha a jelszót egy bizonyos kézmozdulat kiséretében kellett kimondani. Nagyobb távolságra éjjel tűzzel, nappal füsttel adtak jelet, sőt egyes erődökön vagy tornyokon léczek voltak alkalmazva, bizonyos rendszer szerint, melyeknek különböző módon való felmérésével vagy leeresztésével nagy távolságban levő állomással közölték a parancsot. A s. muta közt legnagyobb szerepe volt az aquilának és vexilliumnak mint hadijelvényeknek. Marius óta a sas (l. Aquila) volt a legio jelvénye, azon kívül minden manipulusnak külön jelvénye volt, később a manipularis beosztás eltüntével minden egyes centuria külön jelvényt kapott. A lovas csapatoknál minden turmának külön zászlója, vexilluma volt. Ha valamely legio vagy manipulus kitüntetést érdemelt, akkor a kitüntetést (corona, phalerae, vexillum) az illető csapat jelvényére alkalmazták. A praetorianusok jelvényének rajta volt a császár képe is, holott a legióknál a császár képét külön imaginiferi vitték. A legiónál sas helyett más állatkép is volt a jelvényre alkalmazva, mint oroszlán, pegasus, kos, farkas, de legtöbbnyire sárkány, miért is a zászlóvivőket draconariinak is nevezték. A jelvények aranynyal, ezüsttel lévén diszítve messzire fénylettek, úgy hogy katonák mindig látták. Táborban a praetorium közelében levő sacellumban helyezték el a hadijeleket.