Sirmium

római város Alsó Pannoniában. Feliratokban s az íróknál egyaránt Sirmium a neve, lakói Sirmienses, csak a CIL III 7429 = 753 szerint Sirmiates. A CIL III7429–753 szerint Sirmiates. A Száva balpartján feküdt a mai Mitrovicza helyén. Mellette ömlött a Szávába, mint Plinius (3, 25) megjegyzi, a Bacuntius folyó, a mai Bossut. Csak miután Sirmiumot is megszállották a rómaiak, tekinthették a maguk részére biztosítva a Száva völgyét, melyen kereszütl az Italiába vezető hadiút ment. Strabo 7, 5, 2. Azért valószínű, hogy Sirmium elfoglalása már Kr. után 34-ben történt a Siscia bevétele után következő évben, a mikor a rómaiak a fellázadt sisciaiakat, végkép leverték. App. Illyr. 24. De minden bizonynyal a rómaiak kezében volt Kr. u. 6-ban, a nagy pannoniai lázadás kitörésekor, mert a felkelő Breuci legelőször Sirmiumot támadták meg. Dio 55, 29. Azt, hogy Sirmiumban római katonaság volt, egy író sem említi, pedig kellett lenni. Azon három legio közül, melyek Augustus halálakor Pannonia helyőrségét képezték (Tac. ann. 1, 30), alighanem a legio VIII. Augusta tartózkodott Sirmiumban. A Fröhlich (Acumincum vidéke és a régi pannoniai limes, Arch. Ért. 12, 1892, 116. l.) által Mitroviczában talált téglabélyegek is azt bizonyítják, hogy Sirmium táborhely volt. De nem sokáig maradhatott az. Azon kevésszámu mitroviczi felirat (CIL III 3237. 10221. 10222. 10232), mely a katonaságra vonatkozik, nem sokat jelent, mert oly időből való, a mikor Sirmium állandó helyőrség nélkül állott. Még az is kérdéses, vajjon a legio II adjutrix Domitianus halála után Sirmiumban állomásozott-e, mint azt Fröhlich a CIL III 10224 feliratból következtetni. Mindenesetre több adat szól a mellett, hogy ez a legio már akkor Aquincumban tartózkodott (Budapest Régiségei, 7, 29. l.). Legfölebb ideiglenesen fordulhatott meg Sirmiumban, mielőtt Trajanus a Daci ellen vezette. Sirmium nyilván abban az időben szünt meg legioállomás lenni, a mikor a legiók először a Duna mentén foglaltak állást. Mindazonáltal mint több út csomópontja Sirmium azon túl is megtartotta jelentőségét. A Sisciát Taurnummal (Zimony) összekötő szávamenti útból Sirmiumnál ágazott el azon fontos út (Itin. Ant. 231), mely Cibalaen (Vinkovcze) át Mursáig (Eszék), innen pedig Savariáig (Szombathely) s aztán tovább Lauriacumig (Lorch) menve a Balkán félszigetet egyenes irányban összekötötte a felső Dunavidékkel és Galliával. Volt továbbá Sirmium felé a pannoniai dunaparti útnak egy elágazása. Mivel a mérföldek számítása Aquincumtól Nestinen át Sirmiumig történt (CIL III 10651 = 3703. 10652 = 6466 Ladjaraknál ab Aquinco mp CCXXV), Sirmiumnak kellett eredetileg a dunaparti hadiút végpontjának lenni (Domaszewski, Die Beneficiarierposten, Westd. Zeitschrift, 1902, 179. l.). Sirmium és Taurnum között sem hiányozhatott az egyenes összeköttetés, végre Sirmiumból indult ki a drinusparti út Dalmatiába. Ha Domaszewski (u. o. 1176. l.) szerint egyszerű útkeresztezési pontok nem lehettek beneficiarius állomás nélkül, akkor annál inkább az volt Sirmium. CIL III 6440. Ugyanazért találunk Sirmiumban frumentarius állomást is. CIL III 3241. Sirmium mint város a Flavia mellékneve viselte (CIL III 7429 = 753. I. N. 2674 s talán CIL III 3320 is), ugyanazt, a mely Vespasianus császár nemzetségi neve. E szerint Vespasianustól vagy fiától Domitianustól, de valószínűbb, hogy az előbbitől kapta Sirmium a városi jogot, még pedig mint volt legioállomás alighanem azonnal coloniai ranggal. Legalább a feliratok csak coloniának nevezik. CIL III 3230. 3242. 3243. 3685. 6441. Sirmium is, mint a többi község, melyeket a Flaviusok tettek meg római jogú városokká, a tribus Quirinába tartozott. CIL III 3685. 4491. 10226. A városi tanácsot (ordo) az egyetlen CIL III 7429 felirat említi, annál gyakoriabbak (u. o. 3230. 3242. 3243. 10220. 10249. 12740) azok, melyekben a tanács tagjairól (decuriones) van szó. A hatóság élén a Ii viri állottak (CIL III 10249); az, kit a CIL III 10220 felirat megnevez, quinquennalis is volt. A CIL III 10249 feliratban aztán még egy quaestor fordul elő. Hogy Sirmiumban legalább egy collegium fabrum létezett, bizonyítja a CIL III 10249 feliratban említett praefectus fabrum. A 3. század közepéig Sirmium történetében nem igen találunk följegyzésre méltót. P. Helvius Pertinax, mielőtt császár lett, egy oltárkövet dedicált Juppiternek és Marsnak (CIL III 3232); egy másik oltárkövet (u. o. 3233) Septimius Severus császár és a hadsereg jólétéért állítottak. Annál nagyobb szerepet játszott Sirmium később. Elég baj, hogy akkor már a feliratok egyre gyérebbek lesznek. A mikor Dacia elveszett, Pannonia is megijedt, hogy hasonló sorsra jut s Ingenuust választotta császárrá. Sirmiumban akkor nagy hadseregnek kellett együtt lennie; a CIL III 3228 feliratban ugyanis, mely Gallienus császár üdvéért készült, szó van a germaniai és britanniai legiók kiküldött csapatairól (vexillationes) és az odatartozó segédcsapatokról. Sirmiumot Herodianus (7, 2) azon vidék legnagyobb városának mondja, hol a 3-ik század végétől kezdve szivesen időztek a császárok. Amm. 17, 12, 1. 19, 11, 1. Zosim. 2, 18. Diocletianus császár ott kelt rescriptumai közül az első 293 september végén, az utolsó 294 augustus 25-én látott napvilágot. Ezen hosszú tartózkodást, melyet a sarmaták ellen viselt háború tett szükségessé, arra használta fel Diocletianus, hogy a castellum Onagrinum (Begecs) s más erődítmények építését ellenőrizze. Itt született Probus császár s itt is ölték meg egy közelben fekvő várkastélyban saját katonái, kikkel az Alma nevű hegyen szőlőt ültettetett. Vita 21. Aur. Victor Caes. 37, 4. A sirmiumi pénzverdéből reánk maradt legrégibb pénz Helenáé, Nagy Constantinus feleségéé, az utolsók I. Valentinianustól valók. Ott öntötték a krásznai aranyrudakat, melyekkel a rómaiak az Erdélyben lakó nyugoti góthoktól a békét megvásárolták. A három császármellkép rajtok Valens, Valentinianus és Gratianus császárokat ábrázolja. A mikor Gratianus és I. Theodosius, kit 379-ben januarius 19-én Sirmiumban kiáltották ki császárrá, a birodalmat maguk között fölosztották, Sirmium a nyugati birodalomhoz jutott. De már 380-ban september 8-án megszakad a Sirmiumból datált császári rendeletek sora. Ezen időtájban történt ugyanis, hogy a rómaiak kénytelenek voltak Pannoniát a góthoknak állandó megtelepedésre átengedni, a Sirmium megszünt császári székhely lenni. Mindazonáltal a Honorius alatt szerkesztett Notitia dignitatum Pannoniát római határprovinciának mondja s Sirmium egy ala állomása, a hol továbbá a praefectus classis primae Flaviae Augustae, a procurator gynaceii székeltek s egy nagy fegyvergyár állott. Egészen Attila koráig Sirmium volt Illyricum fővárosa úgy polgári mint egyházi ügyekben; csak miután Attila elpusztitotta, tette át Appenius praefectus praetorio onnan székhelyét Thessalonicába (Justinianus Mommsen idézete szerint CIL III 418). Különben Sirmium tovább fennállott s a 6. században főkép miatta folyt a harcz egyrészt a Byzantii, másrészt a Gepidae és Avares között. Nem kevésbé fontos szerep jutott Sirmiumnak a kereszténység történetében. Nemcsak a legrégibb hanem a legnagyobb egyház volt Pannoniában. Az első püspököt, kit valószínűleg Sz. Pál küldött Sirmiumba, Andronicusnak hívták (Gyárfás, Pannonia őskeresztény emlékei, 1889, 19. l.). Diocletianus idejében keresztény kőfaragók dolgoztak a Sirmium közelében fekvő márványbányákban, a kiknek martyrhalála (294-ben november 8) nyitja meg a dunavidéki keresztényüldözést (Passio Sanctorum quattuor Coronatorum, Wattenbach, Untersuchungen zur röm. Kaisergeschichte, 3, 324–379). Hogy a hitélet mennyire virágzott Sirmiumban, legjobban kitünik a keresztény vonatkozásu feliratok hosszú sorából, a milyent más pannoniai város nem tud felmutatni. CIL III 6446–6449. 9551. 9576. 10232–10240. 14340^2–7. A 14340³ feliratban előfordul egy [eccles]ie Sirm[iensis ep]isc[opus]. Idővel a pénzverde is a keresztények kezébe került, kik aztán az érmeken a Christus monogrammot alkalmazták. Azzal vannak ellátva különben a krasznai aranyrudak is. CIL III 418. l.