Arcus

ív. – 1. Az íj, a könnyüfegyverzetűek támadó fegyvere, mely 150 lépésre is úgy vitt, hogy a nyíl a pajzsot átütötte. Ivalakra faragott fából vagy szarvakból készült; két végén (cornaua, capita) kissé meggörbült s ezek közé volt feszítve a húr (chorda). – 2. Jelent szivárványt (Verg. G. 1, 380. Hor. ep. 2, 3, 18. Liv. 30, 2), továbbá ívalaku kaput, különösen pedig diadalkaput, a mit a győztes hadsereg, később pedig a császárok tiszteletére szoktak építeni. A jugum a legnagyobb gyalázat, az a. pedig a dicsőség jele. Eleinte téglából építették, később márványból bronzdíszitményekkel és aranyozással. Rendesen egy ívalakú kapuval bír az a., néha vannak oldalátjárói is; tetején az illető triumphator szobra volt tropaeumokkal. A főpárkány fölött a pártafalon, az attikán, volt alkalmazva a titulus. A római imperium területén 108 a.-t ismerünk, ezek közül 80-nak tudjuk keletkezési idejét. Ezen a.-ok közül azonban körülbelül csak az ötödrész épült tényleg valamely diadal emlékére, a többi inkább csak átjáró és díszkapu. Az a.-építészetben három fő systemát különböztetünk meg. Az elsőnek, a mely legegyszerűbb, főképviselője a susai Augustus ív; a másodiknak Titus íve (105. á., Rómában, pentelei márványból, a quadriga már nincs rajta), s a harmadik legfejlettebb systema képviselője. Constantinus diadalkapuk állanak még fenn: A. Drusi, melyet Nero Claudius Drususnak a via Appián építettek (Siet. Claud. 1); A. Titi, melyet Jeruzsálem bevétele alkalmából emeltek Kr. u. 70-ben, szép domborművekkel, melyek közt különösen figyelemre méltó a diadalmenet ábrázolása s a zsákmány között a jeruzsálemi templom kincsei, a hires hétkarú gyertyatartóval; A. Septimii Severi a forumon, szép dombormüvekkel; A. Gallieni, nagyrészt lerombolva; A. Constantini, melyet Kr. u. 312-ben épített a senatus.