Sotades

SwtadhV. – 1. Az új comoediának egyik költője Athenaeből. Két drámájának czímét ismerjük: egkleiomenai (a zár alatt tartott nők) és paralutroumenoV (a ki váltságdíjjal kiszabadít). Lásd Koch, C. A. fr. 2, 447 sk. – 2. A thraciai Maroneából származó költő, a kinaidologoV-nak v. iwnikologoV-nak, egy obscoenus drámai műfajnak legfőbb képviselője. A cinaidoi (Suidas s. v. SwtadhV a cinaidoV-t a jluax-szal egynek veszi) eredetileg ion utczai bohóczok voltak, kik ünnepi mulatozások, vásárok stb. alkalmával durva tréfáikkal, a névből következtetve tán asszonyi ruhában mulattatták a népet. Ezek a népbohózatot emelték idővel irodalmi szinvonalra, akár S. tette meg ezt elsőnek (Strab. 648: hrxe de S. men prwtoV tou kinaidologein), akár mások szerepeltek e téren elődjeiként (Athenaeus [620C] szerint az aetoliai Alexander, a miletusi Pyres, Alexes és többen). Mindenesetre tény, hogy S. annyira fölülmúlta összes versenytársait a kinaidologoV művelésében, hogy az egész műfajt jellemző versmértéket az ő nevéről neveztékel metrum Sotadeumnak. Költeményeinek tartalmát az erős gúny és a személyes támadás jellemezték, bár ezek (mint a Suidastól közölt egynehány költeményczímből) következtethetjük: eiV ‘´Aidou katabasiV, PrihpoV, eiV Belestichn, ’Amazwn) mythologiai keretben, talán főleg tragikus tárgyak travestiáiban történtek. Athanaeus (p. 620 sk., a főhely S. életére vonatkozólag) mondja el, hogy Ptolemaeus Philadelphus megbosszankodva azon, hogy S. az ő házasságát, a nővérével Arsinoéval kötött természetellenes frigyet, gúny tárgyává tette, a költőt Caunus szigetén elfogatta és egy ólomhordóban a tengerbe sülyesztette. Életével és költészetével irodalmilag nemcsak fia Apollonius foglalkozott, hanem a pergamumi Carystius is, a ki, mint Apollonius, egy suggramma-t írt róla, továbbá Hegesander a upomnhmata-ban. Töredékeit G. Hermann gyűjtötte egybe. Elem. doctr. metr. 445 sk. L. ezenkívül Hermann Reich, Der Mimus 1, 1 (1903) 233 skk. ll.