Speusippus

SpeusippoV, athenaei, Eurymedonnak és Potonénak, Plato egyik nőtestvérének fia, sz. 395 körül Kr. e. Neveléséről nagybátyja gondoskodott; valószínűleg Isocrates iskolájába járt. A pythagoreusokkal sokat foglalkozott, velük úgy látszik akkor ismerkedett meg, mikor Platót harmadik siciliai útján elkisérte. Említik a syracusaei Dionysiusszal és a macedoniai Fülöppel való levélváltását. Plato halála után utódja lett az Academiában, de már 339-ben kénytelen volt testi gyengesége miatt átadni a tanítást Xenocratesnek. 334-ben öngyilkos kézzel vetett véget életének. Diogenes Laërtius szerint szenvedélyes, hirtelen haragú ember volt. Számos irásait, melyeket Aristoteles három talentumért vásárolt meg, upomnhmata és dialogoi néven ismerik, s a gazdagságról, a kéjről, igazságosságról, lélekről, barátságról stb. szólnak. Továbbá a jilosojoV, KejaloV, KleinomacoV h LusiaV, polithV, maJhmatikoV stb. czimek maradtak ránk. A görög anthologiában van egy distichonja Platóról és Diogenes Laërtius (3, 2) említi egy Plato biographiáját is. Philosophiája sajátszerű keveredését mutatja a platói és pythagoreus eszméknek; különösen physikája és ismerettana igyekszik compromissumot létrehozni a két idealista iskola közt; ethikája azonban az academia alapján áll. L. Fischer, De Speusippi vita, Rostock, 1845.