Staphylus

StajuloV («gerezd ember»), az Argonauták egyike. Testvérei Oenopion («borivó») és Euanthes («szépen viruló»), szülei hol Dionysus és Ariadne (Schol. Ap. Rhod. 3, 997) hol Theseus és Ariadne. Plut. Thes. 20. Az egyik hagyomány szerint anyja Erigone, kinek erényét Dionysus isten egy szőlőgerezd alakjában ejtette meg; innen aztán Staphilus neve. Ov. met. 6, 125. Ismét más hagyomány szerint Staphylus Oeneus király pásztora, a ki urát legelőször avatta be a borkezelés titkaiba. Schol. Verg. G. 1, 9. S. felesége Chrysothemis volt, kitől három leánya született: Molpadia, Parthenos és Rhoeo (Rhoeóról l. Anius). Rhoeo testvéreinek kötelességük lett volna, hogy atyjuknak borát őrizzék, azonban elszundikáltak mellette, időközben sertések jöttek, felfordították az edényeket és elrontották a bort. A testvérek fölébredvén, rémületökben menekültek és egy szikláról levetették magukat. Apollo azonban megmentette őket és a Chersonesusba vitte, a hol mindegyik nagy tisztességre jutott. Molpadiát Hemithea név alatt Castabusban tisztelték, még pedig mint gyógyító istenasszonyt, a kinek bor helyett mézes vizet áldoztak. Parthenosnak viszont Bubastusban volt szentélye. Diod. Sic. 5, 62. Plinius szerint (7, 57, 56) Staphilus Silenus fia, sőt van olyan monda is, a melyik szerint S. nem más, mint maga Dionysus. Apollod. 1, 8, 1. L. Welcker, Zeitschrift für Geschichte d. a. K. 1, 1, 11. Nonnus szerint (Dionysus. 19, 17) S. egy Satyrus, a ki feleségül veszi Methét, Dionysus isten leányát (u. o. 18, 124).