Stragula, stragulum

strwma (sterno, storennumi igékből képzett szók), általában takaró értelmében fordulnak elő. A vestis stragula annyi mint ágylepedő, szőnyeg, párna (Cic. Tusc. 5, 21. Varro l. l. 5, 167) vagy a ravatalon fekvő halott alatt kiterített takaró (Petr. sat. 24, 6. 78, 1); ezzel ellentétben a testet lefedő lepel neve operimentum, opertorium. Néha e szó alatt a nyereg (ephippium) alá tett vagy nyeregül szolgáló nagy állati bőr értendő (Verg. A. 8, 553), mely a paripa egész felső testét takarta. A stragulae jelenti végül azokat az értékes aranyhímzésű bíborszöveteket, melyekkel az előkelő rómaiak betakarták a pamlagokat v. díszes termek falait.