Szelek

– 1. Physikai tekintetben. A szárazföldi és tengeri szelek (apogeioi, apogei és tropaioi, altani = ab alto) vagy közönséges szelek (anemoi, venti), vagy viharok (ceimwneV, Juellai, procellae), vagy orkánok. Az utóbbiak különféle néven szerepelnek: eknejiai, viharok, melyek a szelek egyesülése folytán a felhőkből törnek elő; kataigiV, schptoV, hirtelen keletkező szélvihar (Soph. Ant. 418); lailay, erős, zivataros szél, rendszerint erővel és sűrű fellegekkel. A heves, pusztitó forgószél neve tujwn, tujwV, strobiloV, prhsthr, turbo, typho. A tüzes forgószél (turbo igneus) jelöl minden heves szélvihart (Aristoph. Lys. 974), és e forgószél keltette a vízforgatagot (víztölcsért), melynek a neve sijwn vagy tujwn, columna, typhon. Az évnek csak bizonyos szakában uralkodó szelek neve ethsiai (etoV-tól, Hdt. 2, 20), etesiae, de így nevezték az északkeleti szeleket is, melyek Görögországban több hétig tartottak a Sirius feljövetele után; ellenben a prodromi rendszerint 8 nappal előzték meg a kutyacsillag feljövetelét. – A négy fő égtájról nevezett (Plin. 2, 46 sk.) négy főszél neve genikwtatoi, cardinales, principales. Ezek a következők: – 1. Notus (NotoV, a nedves; Auster, a meleget hozó [uro, auw]), déli szél, Görögországban rendszerint zivatart, esőt hozó, viharos és egészségre káros; nyár elején szokott uralkodni. Hom. Il. 3, 10. Hdt. 2, 25. Soph. Ant. 335 (ceimerioV). Hor. od. 1, 7, 16 (albus). 1, 3, 14 (rabies Noti). – 2. Boreas (BoreaV, BorraV, zúgó; Septemtrio, ’AparkiaV, Északról zúgó), északi szél, mely Europára és Kisázsiára nézve egészséges, Africának ellenben felhőt és esőt hozó, hideg szél. Hom. Il. 14, 395. 23, 692. Od. 5, 296. Később nemcsak az északi, hanem az északkeleti szelet is jelentette, de a költők mindig határozottan északi szelet értettek alatta. – 3. Zephyrus (ZejuroV, a sötét, zojoV-tól; Favonius), nyugati szél, melynek megindulása különösen Italiára nézve a tavasz kezdetét jelentette, ellenben a görögöknek rendszerint vihart és esőt hozott. Hom. Od. 5, 295. 12, 408. 14, 458. Hor. od. 1, 4, 1. – 4. Eurus (EuroV, reggeli szél, hwV- v. ewV-tól; Vulturnus), eredetileg keleti, később inkább délkeleti szél s így lett EuronotoV (Hdt. 4, 99. 7, 36) rendesen száraz, kivált téli napforduláskor uralkodott. – Homerus csak ezt a négy főszelet ismeri. Rendszerint egybekapcsolja a Boreast és a Zephyrust, épenugy a Notust és az Eurust (Hom. Il. 2, 145. 9, 5. 23, 195. Od. 5, 295); csak a Zephyrusnak és a Boreasnak van közös epithetonja, ellenben sajátos epitheonja van az Eurusnak és a Notusnak. Hesiodus is csak ezt a négy főszelet ismeri, de Eurus helyett az Argestes (’ArgesthV, a világos, tiszta) elnevezést használja, mivel a fényes Keletről jön. Hes. theog. 379. Később a négy főszélhez vettek négy mellékszelet, majd a szelek száma 12-re, később 24-re növekedett. De a közönséges életben megelégedtek nyolczczal is. A fentebb említett főszelekhez járult még: – 5. Apeliotes (’AphliwthV, hlioV-tól, Solanus, Subsolanus) mint csakis keleti szél, később az Eurust kiszorította helyéből, úgy hogy az csak mint délkeleti szél szerepelt. – 6. Aquilo (KaikiaV), északkeleti szél, mely Italiában és Görögországban igen gyakori volt; az Aquilo mint északi szél is szerepelt. – 7. Africus (Aiy), délnyugati szél. – 8. Corus, Caurus (Verg. G. 3, 356), Skirwn, ’OlumpiaV, Iapyx (Hor. od. 1, 3, 4. 3, 27, 20, mivel az Iapygium [vagy Salentinum] promunturium felől indult Epirus felé mint az Onchesmites Epirus felől), ’ArgesthV (Hesiodus óta ennek a névnek a jelentése megváltozott, l. fentebb, a hideg és száraz északnyugati szél. – A mennyiben a szelek száma 12-re emelkedett, a négy főszél közé 2-2 szelet tettek, úgy hogy a Boreas és a KaikiaV közé – 9. a MeshV, a Notus és Eurus közé – 10. a FoinikiaV, a Boreas és Argestes közé – 11. a QraskiaV, és a Lips és Notus közé – 12. Libojoinix vagy LibonotoV jutott. Ezen beosztás folytán, mivel a horizon 12 egyenlő részre volt osztva, az Argestes nyugat-északnyugati részre volt osztva, az Argestes nyugat-északnyugati, a KaikiaV kelet-észak-keleti, az Eurus kelet-dél-keleti, a Lips nyugat-délnyugati szél lett. – A szelek keletkezéséről a bölcselőknél különféle nézeteket találunk. Keletkezésüket majd abban a hatásban, melyet a nap és hold gyakorol az atmosphaerára, majd a levegő megritkulásában vagy sűrűsödésében, az atomok ellentétes mozgásában, a világ szüntelen mozgásában stb. keresték. – II. Mythologiai szempontból. A szelek a régiek előtt isteni lények voltak, de mint más természeti istenségek majd természeti elemek, majd személyek voltak. Homerusnál már mint személyek szerepelnek (Il. 23, 194 skk., hol Achilleus imádkozik hozzájuk, nagy áldozatokat igér nekik, majd Iris elviszi kérését a szelekhez, és azokat lakománál Zephyrus házában Thraciában találja). Hesiodus szerint a jótevő szelek, a négy főszél, Astraeustól és Eostól származnak, mely utóbbinak feljövetelekor a csillagok eltünésével együtt rendszerint fuvalom keletkezik; a gonosz szelek ellenben Typhoeus fiai, a ki maga is mint tomboló szélvihar szerepel. Hes. theog. 307. 308. 869. A szeleknek több helyen volt cultusa Görögországban. Athenaeben az agorán állott a mai is jó állapotban levő «Szelek tornya» (755. á. V. ö. Építészek, 668. l.). Nyolczszögletü torony, melynek oldalain felül a nyolcz fő szél van reliefekben ábrázolva, míg egy mozgó Triton a tetőn a szél irányát jelölte. Sicyon közelében volt a szeleknek egy oltára, melyen évenként egyszer éjjel áldoztak. A delphibeliek is áldoztak a szeleknek. Hdt. 7, 178. A Boreast Megalopolisban tisztelték és Xerxes óta Atticában az Ilissus mellett volt egy oltára. A monda szerint egyszer elrabolta Erechtheusnak leányát Orithyiát és Thraciába vitte, a hol tőle azután Zetes, Calais és Cleopatra (Phineus felesége) nevű gyermekei születtek. Ov. met. 6, 683 sk. Soph. Ant. 981 sk. Xerxes közeledtekor az athenaeiek megfogadták az oraculum tanácsát, hogy forduljanak a sógorukhoz; tehát áldoztak Boreasnak, segítségül hítták, és mikor mint viharzó szélisten a barbarok hajóhadát elseperte, az említett oltárt emelték neki. Hdt. 7, 189. Zephyrusnak is volt Atticában egy oltára az Eleusisba vezető szent úton. Mivel esőt hoz és a növények gyarapodását segíti, Chlorist, a virágzót, adták neki feleségül, a ki neki KarpoV-t (gyümölcs) szülte. Ov. fast. 5, 197. A gyorsaságukról híres lovakat Boreas vagy Zephyrus gyermekeinek tartották. Hom. Il. 20, 223. 16, 150 sk. Más szélről nincs valami különös mythus. A szittyák és a perzsák is tisztelték a szeleket. (Hdt. 1, 131), de különösen a rómaiak a földmivelés és hajózás szempontjából való fontosságuk miatt. Verg. G. 1, 51. 3, 273. A Tempestatesnek, melyek különösen veszedelmes tengeri vihart jelentettek, a hajóhad vezére fekete bárányt áldozott. L. Cornelius Scipio, mikor nagy nehezen Corsica mellett Kr. e. 259-ben megmenekült a viharból, a szeleknek Romában szentélyt emelt. Ov. fast. 6, 193. A művészet a szeleket rendszerint a fejükön és vállukon szárnyakkal, nyitott szájjal, felfújt arczczal, különféle tulajdonaik szerint ábrázolta. Legszebbnek és legbarátságosabbnak ábrázolták Zephyrust.