Taberna

eredeti jelentése szerint deszkából (tabulae) összerótt kunyhó, mint a milyenek a rómaiak legrégibb lakóházai voltak. Hor. od. 1, 4, 13. Később, midőn már kőből és téglából kezdtek építeni, a házak földszinti részeit is, a melyek utczákra vagy közterekre nyiltak, tabernáknak nevezték, a mennyiben azokat rendesen kereskedők vagy iparosok vették bérbe. A pénzváltók (argentarii) külön tabernákat állítottak fel a forumon. A könyvkereskedők (Hor. sat. 1, 4, 71), rabszolgakereskedők, borbélyok, korcsmárosok, gyógyszerárúsok szintén tabernákat béreltek ki magoknak (tabernae librariae, servorum, tonsorum, cauponum, pharmacopolarum). Az ilyen helyiségek tulajdonosait tabernariusoknak vagy negotiatoroknak nevezték. A tabernák egész soronkint a házakhoz voltak építve s nagyon megszükítették az utczákat és köztereket, épen azért Domitianus császár valamennyinek lebontását rendelte el. Mart. 7, 60.