Taprobane

Taprobanh, később Salikh (a szanszkrit Szinhála, oroszlán) v. Sielediba (Szinhála Dvipa, oroszlánsziget), perzsául Szerendiva, arabul Szerendib, ma Ceylon; nagy, a régiektől kiterjedésben még tetemesen túlbecsült sziget Elő India déli csúcsán. Hegységei: Északon Taliba orh, Délen Malea orh (ebből: Malea, indus nyelven annyi mint hegység, ma Adamspeak). Hegyfokai: Boreum és Cetaeum. Folyói: Ganges (ma Mahaville Ganga), Baraces stb. Városai: Anurogrammum (szanszkrit Anuradhapura; romjai most is hatalmasak), Maagrammum (ma Magama) és Tamraparni (Tambapanni), egykoron főváros (e város nevével jelölték a görögök az egész szigetet). A sziget minden időben igen gazdag volt, érczben, drágakőben, gyöngyben, czukorban, rizsben, gyapotban stb. (a fahéjat feltünően nem említik a régiek), és ennek folytán az indiai világkereskedelem középpontja volt. Lakossága a tenger partjáról a sziget belsejébe szorított feketebőrű őslakósokból állott (kiknek maradékai még most is ott laknak műveletlenségben az erdős hegységek közt) meg a Kr. e. 500 körül beköltözött árjákból, a kik a műveltség magas fokát érték el. A régiek T. szigetével először Onesicritus, N. Sándor kormányosa, és Megasthenes, I. Seleucusnak a palitbothrai királyi udvarba küldött követe által ismerkedtek meg; Claudius császár alatt egy t.-i követség érkezett Romába és azóta a római kereskedők a szigetet többször meglátogatták. Strab. 2, 72. 130. 15, 690 sk. – Irodalom: Lassen, Indische Altertumskunde, 2. kiad. 1867. G. Mayer, Über die Insel T. 1831. Kiepert, Lehrbuch d. alt. Geogr. (41. l.). A sziget történetét magába foglaló régi forrásmű a Mahavansa, angolra ford. L. C. Wijesinha és Turnourford (Colombo, 1889).