Tarentum.

– 1. ’O TaraV, m. Taranto; alsó-italiai város a hasonló nevü öböl mellett, nagyon szép és termékeny vidéken (Hor. sat. 1, 6, 105. ep. 1, 16, 11), Aulon hegytől Délre és a Galesus torkolatától Nyugatra. Az egyik monda szerint Posidon egyik fia Taras volt a város alapítója, a hol magát Posidont tisztelték a város védő istenéül (poliucoV). Hor. od. 1, 28, 29. Rendesen azt tartották, hogy Phalanthus vezetése mellett laconiai ifjak építették. T.-ot a Kr. e. 8. évszáz elején. Virágzó ipara és kereskedelme oly hatalmassá tette T.-ot, hogy Romával szemben sokáig tudott megállani, de Kr. e. 272-ben elbukott, miután Pyrrhus Görögországba visszatért. A második pún háborúban Kr. e. 212-ben Hannibal elfoglalta a várost, a vár azonban a rómaiak kezében maradt. Liv. 25, 8. Miután a rómaiak három év mulva visszafoglalták, 30,000 emberét rabszolgául eladták (Liv. 27, 15), de 123-ban gyarmatot telepítettek oda (colonia Neptunia), melyet több izben megerősítettek, minek következtében T. újra megerősödött, sőt messze terjedő kereskedelménél fogva nagy gazdagságra is tett szert, a mi azonban a legkeresettebb élvezethajhászatnak lett forrása, úgy hogy különösen a kicsapongó rómaiaknak lőn kedvelt tartozkodó helye. Hor. ep. 1, 7, 45. sat. 2, 4, 34. Idő folyamán a város egyre jobban sülyedt. A földnyelvre épített város északnyugati szélén közvetetlen a kikötő bejáratánál egy sziklán emelkedett a falakkal és árkokkal elszigetelt fellegvár (Liv. 25, 11); a földnyelvet egy híd kötötte össze a többi szárazfölddel. A város főrésze az isthmus délnyugati oldalán volt; ott vala a forum, a szinház, muzeum, a széles főút stb. Liv. 25, 11. 27, 15. Strab. 6, 277. L. Döhle, Geschichte Tarents bis auf seine Unterwerfung unter Rom (1877). De Vincentis, Storia di Taranto (Napoli, 1878). Gagliardo, Descrizione topografica di Taranto (Taranto, 1886). – 2. L. Tarentini ludi.