Terminus

a rómaiak határistene, a kinek különös védelme alatt állottak a határt jelző kövek (termini). A velök kapcsolatos vallásos szokások és intézmények Numa idejéből származnak. Ily határkő letevésekor a szomszédok mindnyájan összegyültek, üreget ástak, melybe egy áldozati állat vérét öntötték; majd tömjént, gabonát, mézet és bort tettek belé, az áldozati állatot elégették és a füstölgő csontokra felállították az olajjal bekent szalagokkal és virágokkal diszített követ, melyet beerősítettek a földbe. A ki ily követ feldöntött, arra meg marhanyájára átkot mondtak, azt szabad volt büntetlenül megölni, mert vére nem szennyezett be senkit. Később ily határsértőre büntetést szabtak. Az isten ünnepe, a Terminalia, februarius 23. napjára esett. A szomszédok feleségestül, gyermekestül és szolgáikkal együtt egybegyűltek, fejüket füzérek öveztek, s kalácsot meg vértelen áldozatot ajánlottak fel az istennek. Később egy bárányt (Hor. epod. 2, 59) vagy malaczot is levágtak. Ünnep végén a szomszédság áldozati lakomára gyűlt. Ov. fast. 2, 639 sk. Romától Délre az 5. és 6. mérföldkő között, T. isten berkében szintén bárányt áldoztak e napon. Ov. fast. 2, 679. Titus Tatius király a Capitoliumon állított fel ily határkövet (Liv. 1, 55), s midőn Tarquinius Superbus Juppiter templomát építette, a madárjóslatok megtiltották, hogy a követ helyéből kimozdítsák; ezért került a templom falai közé.