Terpander

TerpandroV, zenész és költő, ki Lesbos sziget Antissa nevű városából származott. Működésének színtere Sparta volt. Korát a 26. Ol. = 676/3 Kr. előtt nyert győzelme után lehet megállapítani. Ő volt az úgynevezett citharoedikus nomosok föltalálója és e téren Olympusnak, ki az aulodikus nomost mint műfajt megteremté, méltó utódja. Ő szövegdalt (a zenével átszőtt dalt) szerzett. Előbb a héthúrú lantot találta föl az eddigi négyhúrú lanttal szemben. A nomosnak megállapított formát adott, melynek részei: arca, metarca, katatropa, metakatatropa, omjaloV, sjragiV, epilogoV. Pollux 4, 66. (Westphal alighanem helyesen e metacatatropa-t az omfaloV után helyezte.) Ez egymásután az egész compositio beosztását, a belszerkezetet jelenti. Legújabb időkig Pindarus győzelmi ódáira is alkalmazták e nomos beosztást. Plutarchus (de musica 4) fölsorolja a terpanderi nomosok neveit: BoiwtioV, AiolioV, tracaioV, oxuV, khpiwn, TerpandrioV, tetraoidioV. Flach (Gesch. d. griech. Lyrik, Tübingen, 1884) e czímekben a hang-rhythmusnemeket és a terpanderi iskola kiváló tagjainak nevét látja megörökítve. A homerusi szöveg szolgált alapul, melyhez a zenét szerzé. De nem csak egy rhytmusfaj uralkodott. Igy Plutarchus (de a musica 28) megemlíti, hogy scoliont is írt, mely bizonyára más rhythmusra vall. Egyetlen töredék maradt tőle, melyet Clemens Alexandrinus idéz (storm. 6, 279);

Zei pantwn arca,
pantwn aghtwr,
Zeu Zeu, sol spendw
tautan imnwn arcan.

E sorok rythmusa lehet vagy iambus epibatus (― ―' ―') vagy trocaioV shmantoV (―' ―' ―), mi bizonyítja a rhytmus méltóságos, lassú menetét. Értekezést írt Terpanderről O. Löwe, 1869. Flach a görög lyra történetében részletesen és behatóan tárgyalja.