Terra sigillata

így nevezik azokat a könnyű, finom agyagból készült, élénk korallpiros színű, és fényes külsejű edényeket, melyeknek külső falai ornamentalis vagy figuralis reliefdíszszel vannak ellátva. Kétségkívül görög minták után készültek s közeli rokonságban állanak a Kr. e. 3-ik század óta gyártott, Görögországban és Italiában gyakran előforduló ú. n. megarai vagy samusi vázákkal, melyeknek reliefdíszítése az alexandriai művészet hatását tünteti föl. A t. s. edények gyártása a Kr. e. 2-ik században kezdődik, formáik és diszítésük Augustus korában éri el fejlődésének tetőpontját, a Flaviusok óta hanyatlást mutat technikájuk, de azért időszámításunk első három századában használatban maradnak. Előfordulnak Görögországban, főleg azonban Italiában és a római birodalom provinciáiban, Angol-, Spanyol-, Franczia-, Németországban és hazánkban. Gyártásuk főhelye Arrelium (ma Arezzo) és környéke volt, a hol a t. s. edényeket gyártó ipar a Kr. e. 2-ik és 1. században kivirágzott (Plin. 35, 160. Mart. 1, 54. 14, 98. Isid. orig. 20, 4); termékei az egész római birodalomban nagyon keresettek voltak. A t. s.-ákat épen fő lelőhelyük után ar(r)etinus (arezzói) edényeknek is szoktak nevezni (egy római fazekas figulus Aretinusnak nevezi magát, CIL II 9470, 519). E vázák szépsége és művészi becse a fénylő külsőtől és kecses formáktól eltekintve főleg reliefdíszükben rejlik, mely hol ornamentalis (levél- és virágdísz, guirlandeok), hol figuralis jellegű és circusi avagy vadászati jeleneteket, isteneket, Amorokat, majd meg egész mythologiai tartalmú jeleneteket tüntet föl; néha egykorú események (pl. Trajanus háborúiból) is vannak rajtuk megörökítve. Az ábrázolást néha magyarázó fölirat kiséri. Az ily edények külsején a készítő vagy a gyáros neve helyes állásban vagy fonákúl rányomott bélyegben olvasható, míg a domborműves dísz nélkül készített t. s. edényeknek belső fenekén helyes irányú bélyeg mutatja a nevet. Az arretiumi vázák fényes, szép külsejét és telített piros szinét nem tudták mindenhol egyenlőképen utánozni; az edények piros szine azért sokszor nagyon távol áll a korallpiros szintől. A provinciákban készült utánzatok az agyag sárgás szinéről ismerhetők föl, külső fényes piros szinük máztól ered és könnyen lepattan, holott a valódi t. s. színe és fénye nem máztól, hanem magától az agyagtól származik. Hazánk számos helyein találtak t. s.-ákat. A 810. ábra a Nemzeti Múzeumnak néhány szép vázáját tünteti föl. Aquincumban is láthatunk számos, részint Italiából importált, részint belföldi készítményű t. s.-t. Fabroni, Storia degli antichi vasi fittili Aretini, Arezzo, 1841. Gamurrini, Le iscrizioni degli antichi vasi fittili Aretini, Roma, 1859. Blümner, Technologie 2, 67 sk. Rayet-Collignon, Histoire de la céramique grecque (352–9. l.), Paris, 1888. Dragendorff, Die arretinischen Vasen usw.- Bonner Jahrbücher 103, 87 skk. Schurmans, Sigles figulins, Bruxelles, 1867. Az aquincumiakról Finály Gábor, Budapest régiségei 9. kötetében.