Tertullianus.

– 1. Római jogász, Papinianus kortársa, kinek műveiből töredékek találhatók a pandectákban.

2. Q. Septimius Florens Tert., keresztény író, egy centurio fia 160 körül született Carthagóban, rhetorikai és jogi műveltséggel birt, keresztény nőt vett el s maga is kereszténynyé lett, sőt úgy látszik presbyter is volt. Legszebb férfikorában csatlakozott a montanistákhoz, a kik a bekövetkezendő világomlásra való tekintettel a házasság, bőjtölés, vezeklés és vértanuság dolgában a legszélsőbb nézetet képviselték és a paracletis folytonos kinyilatkoztatásában hittek. Virágkora Septimius Severus és Antoninus Caracala idejébe esik. – Iratai részint apologetikus (I) részint keresztény-practikus (II) részint eretnekellenes (III) természetűek. I) Ad nationes l. II, a kereszténység bölcsészeti igazolása s a pogány istenhit megtámadása; apologeticus, a keresztények megsértett védelmi jogának érdekében; de testimoniis animae, népies propaganda az új hit érdekében; admartyros, vigasztaló irat; montanistikusak: de corona, a megkoronázás mint pogány szokás ellen; ad Scapulam, Africának keresztényüldöző helytartójához, kit isten itéletével fenyeget; de fuga in persecutione és scorpiace, a vértanuság gnostikus elvetése ellen II) A keresztényeknek a pogány világtól való teljes elválasztására vonatkoznak: de cultu feminarum l. II; a keresztény élet nehány practikus kérdéséről; de baptismo, de oratione, de poenitentia, ad uxorem l. II az özvegyi állapot megőrzéséről; egy általános, épen benne hiányzó erényről de patientia; egy humoros intermezzo de pallio a toga fölcseréléséről a philosophusi köpenynyel; montanistikus: de virginibus, de exhortatione castitatis, de monogamia, de jejunio, de pudicita a római püspök türelmi rendelete ellen. III) De praescriptione haereticorum, tiltakozik az ellen, hogy az eretnekek tana az apostolokon alapszik; adversus Judaeos (befejezetlen?); a gnostikusok ellen; adversus Hermogenem, adv. Valentinianos, adv. Marcionem l. V (legnagyobb irata, harmadik átdolgozásban maradt ránk); adv. Praxeam, a szent háromság tanának monarchianus felfogása ellen; de anima, arról, hogy a lélek teremtetett (fontos, részben Soranus orvoson alapuló irat); de carne Christi, de resurrectione carnis. Több irat elveszett. – T. egyike a legtermékenyebb és legeredetibb latinnyelvű keresztény iróknak; mint ember vonzó, mert határozott egyéniség, a legszenvedélyesebb természetek egyike, kik valaha éltek, túlzó, harmonia nélküli, forró vérű és személyes; mértétkelen és sophistikus a vitában, de a keresztény tanok kialakulásában korszakalkotó, a dogmatikai fogalmak pontos tételezésére törekszik s rátermett arra a nehéz feladatra, hogy a nyelvet az új világfelfogáshoz idomítsa. Irálya hatalmas személyiségének és harmonia nélküli lényének élő tükre, erőszakos, darabos, természetellenes, hatásvadászó, teli ellentétekkel, szójátékkal, rímeléssel, de mind a mellett genialis. – Irodalom: Opera ed. Rigaltius, Parisiis, 1634. Oehler, Lipsiae, 1853. Reifferscheid, Hartel és Wissowa, Vindobonae, 1890 (Corp. script. eccl. lat. 20). Neander, Antignostikus, Geist d. T. Berlin, 1849. Hesselberg, T.-s Lehre, Dorpat, 1848. Grotemeyer, Ueber T. Leben und Schriften, Kempen, 1863–65. Böhringer, Die Kirche Christi 3. Stuttgart, 1891. Hauck, T. Leben und Schriften T.-s nach d. Zeit ihrer Abfassung, Bonn, 1878. Noeldecken, Tert. Gotha, 1890. Nielsen, Tert. Ethik, Schönberg, 1879. Hauschild, Die rat. Psychologie und Erkenntnisstheorie Tert. Leipzig, 1880. Ludwig, T. Ethik, Leipzig, 1885. Esser, Die Seelenlehre T. Paderborn, 1893. Hauschild, Grundsätze und Mittel der Wortbildung bei Tertullian, Leipzig, 1876, 81.