Teutoburgium

a hogy Ptolemaeus (2, 15, 2) nevezi, római táborhely volt az Alsó Pannoniában fekvő dunaparti hegységek között. Az itinerarium Antonini cz. utikönyvben (243) Teutiburgium név alatt fordul elő s Cornacum (Sotin) és Mursa (Eszék) között állott, mindegyiktől 16 r. mérföldnyi távolságban. A tabula Peutingeriana szerint is, melyekben Tittoburgo néven szerepel, a távolság közte és Cornacum között 16 r. mérföld. Eszektől épen 16 r. mérföld van a Dunáig, hol ma Dálya fekszik, s ha Cornacumot Sotin helyén keressük, akkor is, bár 16 r. mérföldnél valamivel odább van, Dálya felel meg leginkább T. fekvésének. A Dályán és környékén eddig talált feliratok polgáremberekről nem igen emlékeznek meg (v. ö. CIL III 15139), hanem katonákról, kik különböző csapatokban szolgáltak. Igy három feliratban (CIL III 3271. 3273=10258. 14039) említve van az ala II Aravacorum, mindannyiszor decuriói révén. A CIL III 10256 felirat annak megörökítésére szolgált, hogy az ada Icivium Romanorum praefectusa Mars Victor szobrát ajándékozta csapatának. Ugyanezen ala kötelékébe tartozott a CIL III 3272 = 10257 feliratban előforduló singularis consularis, a ki azután az ala praetorium civium Romanorum decuriója lett. Végre egy vukovári felirat (CIL III 6450 = 10255) szerint T. Flavius Macrianus egymás után a cohors II Augusta Dacorum miliaria equitata tribunusa s a cohors I Hispanorum equitata praefectusa volt. Csak a helyszínén talált bélyeges téglák dönthetnék el, hogy melyik csapat tartózkodott állandóan a teutoburgiumi táborban, de ilyen téglákat nem ismerünk. Legkevesebb kétség fér ahoz, hogy az ala II Aravacorum és az ala I civium Romanorum képezték a helyőrséget, olyformán, hogy az utóbbi az előbbit felváltotta. Mindenesetre jelentékeny katonai állomásának kellett lenni, a mit az is bizonyít, hogy T. a CIL III 3270 szerint egy beneficiarus consularis állomása volt. Ezen jelentőségét megtartotta még a Notitia (Oc. XXXII 23. 47) idejében is, a mennyiben akkor falai között egy cuneus equitum Dalmatarum s a praefectus legionis sextae állomásozott. CIL III p. 423.