Themis

QemiV. – 1. A jogrendnek megszemélyesítése, Uranusnak és Gaeának leánya (Hes. theog. 135); későbbi monda szerint a Heliusé (Tzetzes, Lyc. 129), a mi nyilván annak a gondolatnak megtestesítése, hogy minden napfényre kerül. Th. a Zeus első és régibb felesége, a Moerák vezették az istenek urának karjaiban, fel az Olympusra. Pindarus ap. Clem. Al. strom. 6, p. 731. Gyermekei a Horák és Moerák (Hes. theog. 135. 901), a Herculest kalauzoló Themistiadák, a kik az Eridanus völgyében laktak (Apollod. 2, 1, 11) és a Hesperisek. Schol. Eur. Hipp. 737. Más hagyomány szerint Aethernek és Gaeának leánya, Zeus testvére, a kitől Athena és Astraea származtak. Hyg. praef. Claud. rapt. Proserp. 1, 107. Homerusnál az istenasszonynak lényege még nem alakult ki teljesen. Ott még nem jelenti azoknak a dolgoknak megszemélyesítését, melyek az emberektől függetlenek és a mindenség rendjének örök törvényeit alkotják. De már Homerus is úgy tekinti mint tökéletesen igazságost, a ki Zeus oldalán őrködik az igazság felett, gyülésre hivja a férfiakat, majd ismét feloszlatja tanácskozásukat. Od. 2, 68 skk. Mi több, az Olympuson is, a hol lakik (ourania Q., Soph. Electra, 1064) gyüléseket hirdet az isteneknek (Il. 20, 4), fenntartja a rendet és erkölcsöt, de Zeus ellen soha fel nem támad, parancsa ellen nem zúgolódik. Szavára hallgatnak, mert tanácsai jók és kimentenek a bajból (eubouloV, Pind. Isthm. 8, 68. Ol. 13, 11. boulaia, Plut. mor. p. 802 B. orJobouloV, Aesch. Prom. 18. swteira és ikesia, Aesch. suppl. 360). E jeles tulajdonságokkal felfegyverkezve ott ül Zeusnak oldalán (paredroV), a kivel tanácskozik (Pind. Ol. 8, 28 skk: Hymn. Hom. in Jovem, 22, 2) és a kivel egyetértőleg mint a Horák és a Moerák anyja fenntartja a rendet a természetben és emberéletben egyaránt. Th. azonban más tekintetben is fontos szerepet játszott. Jósló istenség volt, a ki Zeusnak elveit és határozatait (JemisteV DioV) a halandóknak kihirdette és ezen minőségben úgy tekintették, mint a Delphibeli jóslóhelynek Apollót megelőző urát. Aesch. Eum. 2. Eur. Iph. Taur. 1181 skk. A vázaképek (l. alább) ezt szépen tudták kifejezni és elárulják, hogy a jogrendnek kissé rideg personificatiója, mely különben is a theogoniák elvont világában született, távolról sem volt oly népszerű, mint a jósló istenasszony, a kinek szülei Uranus és Chthon, tehát Gaeának egy másik alakja, s a ki egy régi keletü, de csak romjaiban ismeretes ős vallás keretéből származott által a későbbi korra. Körvonalai homályosak, de egyes tulajdonságai mégis átvillannak a századok ködén. Ez a Th. egyike a Titanoknak (Prometheus anyja) és lényegére nézve voltaképen rokon (sőt azonos) Gaeával, a kivel közös attributuma a bika is. Aesch. Prom. 209. 873. Philoch. fragm. p. 96. Suid. 1, 769G. Mystikus természeténél fogva neki tulajdonítják Dionysus mysteriumainak megalapítását (Hymn. Orph. 78, 8), remegnek mystikus hatalmától (Clemens protr. 19, 17), mely nemcsak igazságot szolgáltat (Praxidice), hanem még a sorsot is azon mód megszövi az újszülöttnek. Dionys. 1, 24, 31. Nonnus 41, 162). A vallási rendszernek ilyen jelentős alakja természetesen a cultusban is jelentős helyet foglalt el. Sok helyütt tisztelték és Hellasnak kiváló helyein templomot is emeltek neki. Thebaeben együtt volt szentélye Zeus Agoraeusszal és a Moerákkal (Paus. 9, 25, 4); Olympiában az úgynevezett Stomiumnál tisztelték (epi de tou onomazomenou Stomiou), külön templomai voltak Athenaeben, Tanagrában, Epidaurusban és Ichnaeben (Thessalia). Paus. 1, 22, 1. 2, 27, 5. 9, 22, 1. Részletesebb tudomásunk van athenaei templomáról, mely a város déli részében feküdt, Délre a crenétől, a hol négyszögletes alapépítményeit fel is tárták (Baumeisternek az ókori Athenaet ábrázoló térképén F). Előtte volt Hipolytus emléke. Paus. 1, 22, 1. Sok tekintetben érdekes az a szentély, melynek Tanagrára és Thebaere gyakorolt hatása kétségtelen, neve azonban kétséges (Themiscyra vagy rövidesen csak Scyrus, Aulis közelében, Schol. Il. 9, 668. V. ö. Schol. Townl.). E helyen Th. cultusa, mely különben szorosan összeforrt a calauriai szövetséggel, a halotti mantika jellegét ölti magára. A szentélye központja egy fehér kő, melyhez a zarándokok hozzásimulva vagy rajta ülve aludtak, meg lévén róla győződve, hogy az Alvilág a kő mellett vagy alatta megnyilik és jóstermészetű álomképek jönnek fel hozzájuk. A művészet (l. alább) ilyen helyzetben ábrázolta magát az istenasszonyt is. Ha az álom nem segített, akkor a követ ünnepélyesen elhengerítették és így (képletesen) megnyították az Alvilág kapuját (piJoigia). Néha többszörösen képzelték Th.-t (QemdieV), és ezeknek a Th.-eknek Phittheus Troezenben oltárt is emelt. Paus. 2, 31, 5. A Művészet mind a két felfogással (a jogrend megszemélyesítése és a jóslás personificatiója) megbarátkozott, bár a régebbi és művészileg értékesebb emlékek inkább a jövendőmondó istenasszonyra vonatkoznak. A jogrendet kifejező Th. alakját lényegtelen, inkább csak az attributumokra vonatkozó változásokkal Athene ideálja után formáltak. Igy jelenik meg, különösen érmeken (Zoëga, Num. aeg. imp. 11, 9) mint daliás, erőteljes szűzleány sisakosan és kardosan; imponáló, kemény tekintettel, méltóságos tartással. Attributumai a bőségszarv és mérleg; amaz az áldást jelképezi, mely a társadalmi rendnek és békének nyomán fakad; emez a tények szigorú mérlegelését, mely nélkül törvényes rend nem képzelhető. Ez a felfogás a rómaiak jogásznépének csakis rokonszenves lehetett, a minek nyomára az irodalomban is rábukkanunk. Gell. n. a. 14, 4. Mart. Capella 2, 42. De a görög művészek, kivált a vázaképek mesterei, inkább a jósló Th.-t örökítették meg. A Paris itéletét ábrázoló kercsi vázán (Baumeister, 1356) a háttérben ott látjuk Th.-t és Erist, mindeniknek háta megett egy fogatot, melyek közül a Th.-én maga Nice istenasszony áll mint kocsivezető. Th. egyáltalán nem szigorú külsejű, ellenkezőleg bájos leány, lenge áttetsző öltönyben, nyakán gyöngysorral, kedves fejecskéjén leányos stephanéval, melyet felfelé stilizált levelek díszítenek. Megnyerő mosolylyal hajlik Eris vállára, kivel Zeus akaratát, tervét, szándékát közli (a művész előtt a Cypria bevezető sorai lebegtek, a hol el van mondva, hogy a trójai háborút Zeus határozta el, határt akarván szabni az emberiség túlságos elszaporodásának). Ez a Th. annyira különbözik a fentebb említett szigorú alaktól, hogy talán el sem hinnők róla, mikép ő a Zeus tanácsadója, ha a művész az istenasszony nevét a fejéhez oda nem teszi és ezzel az azonosságot minden kétségen kívül nem helyezi. Viszont ez az alak a bizonyság rá, hogy egy másik vázaképen, a hol Dionysus fogadja Apollót Delphiben, Th. az a nőalak, a ki a vázakép alsó részén helyet csinál a díszülésen a jóslás istenének (symbolikus módon kifejezve: átadja helyét az oraculum körül, Baumeister, 110. ábra). Egy piros alakos vázakép viszont úgy mutatja nekünk Th.-t, mint a háromlábon ül, előtte Aegeust látjuk nyilván jóslatot kérve (Harrison, Myth. and monum. C.). Igen érdekes az, mikor metszett kövön ott szunnyad maga Th. a themiscyriai sziklán jósálomba merülten, mint a hogy a jóslatot keresők szokták (Welcker, Alte Denkmäler, 2, 325–27). Teljesség kedvéért megemlítjük az istenasszony thebaei és polympiai képeit, mind a kettőről Pausanias beszél (9, 25, 4. 5, 17, 1). Sajnos ez az említés nem elég részletes ahoz, hogy a művészek felfogásáról képet alkothassunk magunknak, hacsak abból a környezetből nem következtetünk, melyben tisztelték, s a melyben Th. ábrázolva volt. Thebaeben a Moerákkal együtt tisztelték, Olympiában pedig a Horákkal együtt látszott, a kik trónon ültek. Mind a két esetben tehát gyermekeivel együtt látjuk, a kik az emberi sorsot és a természet szakait intézik. Ez pedig inkább felel meg a jogrend és törvénytisztelet megszemélyesítésének, mint a mantikus istenasszonynak. – A rómaiaknál a jóslás tehetsége tette Th.-t ismeretessé, bizonyára ezen az alapon azonosították Carmentával. Verg. A. 8, 333 skk. Ov. fast. 1, 461 skk. Strabo 5, 230. Liv. 1, 7. Plut. Rom. 21. Solin. 1, 10. L. Gruppe, Griechische Mythol. 101. 148. 585. Wissowa, Relligion u. Kultus d. Römer, 181. Herz, Mythol. Bilderbuch, 112. Gerhard, Auserlesene Vasenbilder, 4, 327 skk. U. a. Über d. Orakel d. Th. (Berlin, 1846). – 2. Ilus leánya, Capys felesége, Anchises anyja. Apollod. 3, 12, 2.