Theophilus Protospatharius

QeojiloV PrwtospaJarioV, híres orvos és szakíró, a ki a Kr. utáni hetedik században mint Heraclius császár udvari orvosa élt Byzantiumban, és a kit az uralkodó a prwtospaJarioV (a császári gárda parancsnoka) czímmel tüntetett ki. Az irodalomban a FiloJeoV meg FilaretoV, továbbá, minthogy élete végén egy zárdába vonult vissza, a MonacoV melléknévvel is emlegetik. Művei, a melyek compilatorikus jellegűek és főként Galenus meg Rufus nyomán készültek, az egész középkoron át nagy tekintélynek örvendtek. Fennmaradt főmunkái: a) egy öt könyvből álló boncztan, peri thV tou anJrwpou paraskeuhV biblia e, b) a vizeletről, peri ourwn, c) az ürülékről, peri diacwrhmatwn. Th. boncztanát, melyben szerző tisztán teologikus álláspontról ismerteti az emberi szervezetet, nyomtatásban legelőször Crassus adta ki latin nyelven, Venetiis, 1536; az eredeti görög szöveg ezzel a fordítással együtt legelőször 1555-ben jelent meg Parisban, újabban pedig Greenhill adta ki Oxfordban, 1842-ben. A másik két művet Ideler adta ki 1841-ben a Physici et medici Graec. min. cz. gyűjtőmunkájának első kötetében (261–283. és 397–408. l.). Fabr. bibl. Gr. 12, 785–911. Handb. d. Gesch. d. Med. 1902, 1. 545–547. l.