Thera

Qhra, korábban Kallisth (lásd Theras, m. Szantorin, a Cyclas nevű szigetcsoportnak legdélibb tagja, Iostól Dél felé; nagysága 71 km ². Ez a sarlóalakú sziget legnagyobb részben vulkáni eredetű s tulajdonképpen egy vízzel töltött vulkáni medencze (caldera) keleti párkánya gyanánt tűnik fel. A tenger itt 390 m. mélységű, a melybe 250–300 m. magas szikla-szálak meredek oldalakkal merülnek alá. A szigetet a történelmi korban számos alkalommal látogatták heves földrengések, közelében előforduló tengeri kitörésekkel kapcsolatban. Egy ily kitörés alkalmával Kr. e. 237-ben a szigetnek egy részét a tenger elnyelte és egy kis sziget, Therasia, a melynek ma is ez a neve, elszakadt tőle. Mellette ugyanily alkalommal Kr. e. 194-ben egy új szigetke, Hiera, mai nevén Palaeo Kaimeni, emelkedett ki. Közelében egy kis sziget, a Mikra Kaimeni, a mi időszámításunk szerinti 1573-ik évi, a Nea Kaimeni pedig az 1707-iki tenger alatti kitörés folytán állt elő. Még a legújabb időkben, az 1866–1872 években is látogatta földrengés ezt a szigetet, a mikor is közelében előforduló tengeralatti kitörések folytán a Nea Kaimeni területe háromszor nagyobbra növekedett. Főhelyei a szigetnek Thera, ma Thira (Fira) és Oea. Terméke főkép a kitünő bor. A szigetet előbb a phoeniciabeliek, majd lacedaemoniak foglalták el. Th.-ból alapították Kr. e. 631 körül a Libyában levő Crene városát. Hdt. 4, 147. 153. Strab. 10, 484. V. ö. Manert (1874) értekezését, l. Bursian, Geogr. von Griechenl. 2, 520 skk., de különösen Szabó József, Szantorin sziget geologiai történelme (Term. tud. Közlöny, 1876. évi 8-ik köt. 77. és 78. sz.