Therapeuták

Jerapeutai, vagyis gyógyítók, másként esseusok vagy essenusok, essaioi vagy esshnoi (az esseus szó aramaeai nyelven fürdőzőt jelent), egy a Kr. e.-i második évszázadban keletkezett zsidó szövetség, a mely nevét onnan nyerte, hogy tagjai gyakran végeztek rituális fürdőzést és előszeretettel foglalkoztak a betegek gyógyításával. A rendnek kb. négyezer tagja volt, a kik többnyire kisebb csoportokban éltek Palaestina, Syria meg Aegyptus falvaiban, de elszórtan nagyobb városokban is laktak, így Jeruzsálemben egy kapú is volt, a melynek ’Esshnwn pulh volt a neve. Míg a zsidók egy része, a phariseus párt, szigorúan, betűszerint követte a vallási törvényeket, a saduceus párt tagjai pedig a zsidóság politikai érdekeit a vallási törvények megtartása fölé helyezte, addig az esseus rend tagjai az egy istenbe vetett hit és a vallási alaptörvények megtartása mellett életüket az erkölcstan művelésének és az emberszeretet gyakorlásának szentelték. Alapelvük az emberek teljes egyenlősége és testvérisége volt. A rend tagjai vagyonközösségben éltek, egyforma fehér ruhában jártak, közösen étkeztek, a szeszes italok, sőt a hús élvezetétől is tartózkodtak, minden étkezés előtt megfürödtek, a házasság intézményét pedig elvetették, és nőkkel nem érintkeztek. A rendbe való felvételt a jelentkezőnek szigorú megpróbáltatása és három próbaév leteltével ünnepélyes fogadalom előzte meg; fölvételi szertartásaik annyira hasonlítanak a szabadkőművesek fölvételi eljárásához, hogy sokan az esseismusból származtatják a szabadkőművességet. Ethikai elveikből kifolyólag a th. a katonáskodást és kereskedést megvetették, a világi tudományok művelését is károsnak tartották; fő foglalkozásuk a földművelés volt, betegek gyógyításával is foglalkoztak és különösen gyógyító növényeket kerestek meg termeltek, de orvosi eljárásuk főleg theurgikus-mystikus jellegű volt. Sok időt szenteltek a vallásos elmélkedésnek meg a szent könyvek olvasásának és magyarázásának, de ez náluk egyes szók meg betűk értelmetlen cultusává fajult el, a mi azután a kbbala keletkezéséhez vezetett. Az esseismus eredete felől a vélemények eltérők. Némelyek kizárólag a zsidó élet folyományának tartják és hivatkoznak arra, hogy már Mózes 4-ik könyvének 6-ik fejezete az ú. n. nazireusokról vagyis oly zsidókról szól, a kik fogadalmat tettek, hogy bizonyos időn, esetleg egész életükön át szeszes italoktól tartózkodnak, hajukat le nem nyíratják, és holtak érintésével nem szennyezik be magukat. Kétségtelen azonban, hogy az esseizmus fejlődése görög befolyásra vezetendő vissza. Legáltalánosabb az a nézet, hogy az esseismus a neopythagoreismus hatása alatt keletkezett. A kereszténység elterjedésére viszont a th. készítették elő a talajt és a szerzetes rendek szabályzatainak lényeges pontjai nagyobbrészt az esseusoktól vétettek át. A th. történelmi szereplése a Kr. utáni első század vége felé megszünt. Philo, Omnis probus liber. Jos. Flav. b. Jud. 2, 8, 2–14. 5, 4, 2. és t. Plin. n. h. 5, 15. Lucius, Die Therapeuten u. ihre Stellung in d. Gesch. d. Askese, Strassburg, 1880. Wendland, Die Therapeuten, Liepzig, 1896.